Következő 10 cikk

Előző 10 cikk

ZUHANÁS folytatása		2010.10.16. 16:34
23. Lelki tudatosság ébredése                 folytatás   Na, itt van az, hogy a négy elem közül a megfelelő arkangyal energiatöltetét hívom elő memóriabankomból, amit annyi meditálással jól elraktároztam. Már írtam, hogy az üzenetek közvetítésének kezdetén hárman, majd négyen voltunk, egyedi és hasonló tulajdonságokkal. Azok a csodálatos meditálások, megannyi megismételhetetlen történések voltak, hiszen amikor létrejött, mindegyikőnk bizonyos otthoni, egyéni és közös rezgésekkel rendelkeztünk, és azok egyszeriek voltak. Hiszen minden ülés más, és más töltettel rendelkezett.   Ági barátnőm a precíz, pontos meditálás előkészítője volt, itt értem a védelem, körültekintés oldalát, rendszerető minden tekintetben, a korrekt munkamenetek véghezvivője, ő szorgalmazta mindig az összeüléseket, a kitartás megszemélyesítője volt. Ildi barátnőm csupa érzelem és érzékenység volt, szívvel minden megoldható mondta mindig, feldobott témákat, majd csendben félrevonult. Csupa figyelem és odaadás volt. Gyöngyi barátnőm a végtelen odaadó, az azonnali támogató, ugrott éjjel- nappal bármiben kellett segíteni, csupa szeretet és isteni alázat jellemezte. Én voltam a harcias, örök kételkedő, akinek mindig racionális magyarázat hiányzott a szellemvilágban való hitéhez, ugyanakkor mindenkiért kiálltam, harcoltam, ha kellett.   Olyan csodálatos energiában és rezgésben volt részünk, ami mindnyájunkra örökre kihatott, és gondolom minden arkangyal tulajdonságát, igen jól elraktároztuk, amihez bármikor hozzányúlhatunk, és segítségül hívhatjuk. Ilyen emelkedett hangulatban négyen úgy éreztük, hogy erőnk határtalan, szinte a Földet körbeölelhettük volna, többször erre meditáltunk. Szeretetünkkel kiforgathattuk volna a világmindenséget a négy sarkából. A négy arkangyal földi rezgését, mi négyen személyesítettük meg, -…akkor, úgy éreztük legalábbis! Ha együtt voltunk, mindenre képesek voltunk. Utunk azonban szétvált, de amit együtt voltunk az, csodába illett!   Számtalan elképzelés él a köztudatban az univerzum nagy arkangyalairól, sokan megpróbálták meghatározni őket, leírva különleges feladatkörüket, de jó tudnunk felelősségi köreik között átfedések vannak. Mondhatjuk úgy, hogy egyikük a gyógyítás nagy arkangyala, másikuk a védelemé, de a hierarchiában betöltött szerepük alapján mindannyian képesek ellátni ugyanazokat a feladatokat. A különbségek csupán a tevékenységek fókuszában jelentkeznek. Az arkangyalok garmadájából négyen kizárólag a Föld érdekében tevékenykednek, ők: Rafael, Michael, Gabriel és Uriel, egyesek másként írják, én ezt választom! Mindegyikhez hozzárendelhető a négy elem egyike, bizonyos színek, a négy égtáj egyike, a zodiákus három jegye és számtalan fajtájú energia és erő. Én az elemnek megfelelő rezgésként nyúltam rezgésükhöz!   Rafael gyógyító arkangyal, a levegő elem uralkodó rezgését hordozza. Tevékenysége révén ösztönzi az életenergiákat, s így a sikert is. Rafael ébreszti fel bennünk az alkotóerőt és a szépség iránti fogékonyságot, amelyek ösztönzőleg hatnak magasabb mentális képességeinkre. Ha a rezgéseket hozzárendelem a meditáló lélektársaimhoz, akkor, Gyöngyi barátnőm ezeket a rezgéseket hordozta magába, amit átitatott a határtalan szeretet és önzetlenség.   Gabriel a remény, a megvilágosodás és a szeretet arkangyala, a víz elem rezgését jelképezi. Ő őrzi a világ szent helyeit és az élet szent vizeit. Ő biztosítja számunkra a spirituális fejlődéshez szükséges tanításokat és azok megértésének képességeit is Álmaink üzeneteit, megfejtéseit, megértését is az ő közreműködésének tulajdonítjuk. Leképezve, Ildi barátnőm hordozta magában ezeket a szikrákat, mert képes volt mindent megszervezni a találkozás végett, a tanításokat több oldalról próbálta megérteni, többször visszatért egy témához, hogy ellenőrizze magát. Ő volt a katalizátor.   Uriel az alkímia és a tisztánlátás arkangyala, a föld elemet képviseli.

ZUHANÁS folytatás		2010.10.12. 13:52
22. Lelki tudatosság ébredése                 - folytatás   Dr. Deepak Chopra azt is mondja, hogy a gyógyíthatatlan betegségekből meggyógyult emberek spontán drámai változást tapasztaltak a tudatosságukban. Ezek az emberek egyszer csak tudják, hogy meg fognak gyógyulni. És ezt a gyógyulást valami a természetben létező és a test korlátainál nagyobb erő okozta. Lefordítva, szerintem tudatosságukban tapasztalható változás hatására- megértenek, vagy- felismernek valamit, ami korábban nem volt hozzáférhető elméjükben. Felszakad egy gát, a tudatossá válás ösvényére terelve őket, az addigi felfogásuktól eltérően vagy megerősítve azt, és következményként spirituális dimenzióra kapnak rátekintést, függetlenül beállítódásuktól. Tudják vallástól függetlenül a létező Erőt, ugyanakkor spirituális ébredésben van részük! Summa summarum- a nekünk szóló üzenet, mely minden betegség után visszaköszönt, hogy: a spiritualitást életünk részévé kell tegyük, annak válságával és az önfeláldozás szükségletével egyetemben. Ha tovább elemzem, a betegség visszatérése válságunkra, az önfeláldozás hiányára reflektál. Származásunk óta a testünkben létező sejtek (Spőkök), ősi üzenetet tartalmaznak: ahogy a DNS- t alkotó hidrogén, oxigén, nitrogén, szén (négy elem), és csak emlékeznünk kell, így felismerhetjük betegségünk okát! Minden sejt az élet kódjáról egy időtlen üzenet szavait harsogják: Isten örökkévaló a testben, amit én az első Őssejttel már felismertem, és mindenki, aki, ha más úton is, de törekszik megközelíteni az Isteni küldetését, Isteni rezgését, Isteni Önvalóját így akarja megismerni. És itt jön egy olyan kijelentés, hogy egyszer élünk, életünk egyszeri és megismételhetetlen! Hogy is van ez, - ha soha nem kerülünk a vallással kapcsolatba, - ha nem nyerünk betekintést semmilyen ezoterikus iskolába, - ha nem ébredünk spirituális tudatra, és nem tudjuk gyógyítani önmagunk lelkileg és testileg, akkor csak az orvosokra, papokra vagyunk utalva? És mi marad az egyszerű embernek? Gondolom, észrevettétek, hogy a zuhanással olyan kapukon döngetek, amelyeken már egyszer átengedtek, de most az új megismeréssel elzárták előlem! Már másképp látok néhány dolgot!   A betegségre visszatérve és annak helyét feltérképezve, én, segítségül hívom a problémámra legmegfelelőbb információval és színnel bíró Őssejtet, amelyben hiszek, mert számomra ők jelentik az Isteni kinyilatkoztatást, ők a biztos megnyilvánulása egy olyan erőnek- leképezve energiára, ami fogságba ejtett, még akkor is, ha nem létezik többé egy fikarcnyi újabb élet. Amelyik segítségével helyre hozhatom múltam bűnei, és segítenek jó embernek lennem, vagy legalábbis azzá válnom, mert még nincs veszve minden, mert kapunk mindnyájan újabb és újabb alkalmat az igaz szeretet megélésére!   Én nem hiszem, hogy csak ennyi volt, slussz- passz! Kell léteznie valamilyen hatalomnak, ami átjár újra és újra szeretettel. Nem hiszem, hogy csak egy élet van, hol vannak, akik hazátlanok és egy elfuserált életet éltek, vagy egyesek úgy haltak meg, hogy a családja alig várta eltávozását, mert kibírhatatlan ember volt. Létezhet ilyen? Hogy nem kapunk újra lehetőséget? Nem tudom, de reggel lábadozásom közben, egy nagyon híres pap- szerzetes ezt a kijelentést tette: „Egyszer élünk, tegyük ezt teljessé!”,- amik a maga nemében nemes és fennkölt szavak egy fiatal lélek számára, de mi van egy öreg meggyötört lélekkel, aki már nem kap lehetőséget a kárpótlásra, vagy a megbocsátásra, vagy a szeretet kimutatására! Nem akarom elfogadni ezt a teóriát!   Visszatérve az Őssejtekre, először azt idézem fel gondolataimban, amelyik segít emlékezni Isteni mivoltomra, majd általa üzenetet küldök az ott fellépő sejteknek, hogy emlékezzenek teljességemre, majd emelni próbálom rezgésemet az arkangyalok segítségével. Mert: a fizikai világba lépéssel lemondtunk arról, hogy emlékezzünk eredeti önvalónkra, ez vált küldetésünkké, hogy megteremtsük a körülmények adta lehetőségével önmagunkat. Ehhez hozzásegít az emlékekre való ráhangolódásunk, mely a kiválás előtti állapotokat adhatja vissza. Merem remélni, hogy mi döntjük el, hogy melyik életben, hogyan és kikkel karöltve lebbentjük le a tudás fátylát, mert nem tanulni, hanem emlékezni és új tapasztalatokat gyűjteni választjuk leszületéseinket, és ráébredni, hogy minden egymásból következik, ugyanazon egész különféle, ugyanazon energia megnyilvánulási formái vagyunk!   Na, itt van az, hogy a négy elem közül a megfelelő arkangyal energiatöltetét hívom elő memóriabankomból

ZUHANÁS folyt.		2010.10.12. 11:57
21. Lelki tudatosság ébredése   Azt mondják, a hűlés- nátha- influenza, tudom más –más tünettel jár és kórokozója is megkülönböztethető, azért ér utol bennünket, hogy lelkünk a testünk kínjával ki – és megtisztuljon. A testi fájdalommal járó hő és folyadékvesztést pedig azért tapasztaljuk, mert a fizikai testünkben felhalmozott elfojtással járó érzések a - négy elem harmonikus működésére is hatással vannak, így a hő és vízveszteséggel járó reflektálás, két specifikus rezgésre utal. Ha e kettőt kicseréljük, legalábbis rezgésében teszünk kísérleteket a cserére, akkor szenvedésünk oka tanulságosabb irány felé mutathat és rögzülhet idővel a tudatunkban. Rá lehet csatlakozni. Hagyjuk most ki az arkangyalok kapcsolatát az elemekkel, szorítkozzunk a fizikai síkra és lelkünk visszajelzésére, esetünkben, mondjuk a náthára, a hozzárendelt személyiségjegyekre, és azok üzeneteire!   Miről is szól és melyik csakrára utal a testünkben a víz elem? Az olvasataim szerint, de kiváltképp a régmúltban megkapott üzeneteimből, véleményem (természetesen mindenki azt értelmezi, ami személyiségének a legoptimálisabb és legkézenfekvőbb, vagy ezoterikus iskolája mit értelmez csakra alatt és mivel köti össze),  - hogy a víz elem testünkben a 3- 4- s csakrára utal energetikailag, és rezgése a lelkünket érintő információkra: - A 3-ik csakra személyes erőnkről szól minden, hogyan válunk független személyiségé, mennyire megyünk el az egyéniségünk kinyilvánításában, és hogyan használjuk azt a külvilággal való viszonyunkban.  A visszajelzés erősíti-e vagy gyengíti önbecsülésünket, belső erőnk növekedik-e, és milyen irányt vesz fel. Kialakult-e az a négy erős jellemvonás, amelyekre közölük bármelyikre utalhat a betegségünk, azaz: lázadás, mindennel és mindenkivel szemben, befelé fordulás, ami a félelmet szülheti, beleestünk-e a nárcizmus csapdájába, vagy a fejlődés útján járunk tanulva a visszajelzésekből! - A 4-ik csakra az emocionális erőnkre utal, a test és lélek közötti kapocsra, ami természetesen meghatározza egészségi állapotunk minőségét (helyben vagyunk!), olyan párhuzamos oda- vissza játszma működik, ami egymással szorosan összefügg. A másik nagyon meghatározó vonása e csakrának- az együttérzés és szeretet, de nem az elcsépelt formája, hanem a szívből rezgő cselekedetünk következménye! Ez az, az ösvény, ahol a tudatos Énünk felébred, énünk transzcendens megnyilatkozása megmutatkoik valóságában, ahonnan ered tudatos szeretetéhségünk és ez nyilvánul meg Isten felé! Ennek a rezgésnek az üzenete: emelkedjünk fölül a sérelmek nyelvén és higgyünk az erőt sugárzó szívhez vezető ösvény létezésében! Mindenki, ki e világra született, ezen az ösvényen rezeg, csak tőlünk függ annak teljessé tétele, szívünkből jövő cselekedeteink megmutatása!   A másik utalás a tűz elemre vonatkozik, aminek forrása az 5-s – torok csakrában található! Itt olyan rezgések lelhetők fel, ahol az akarat ereje mérhető. Akaratunkat és lelkünket rendeljük alá Istennek? Akaratunkat az isteni Erők kezébe helyezzük, félelmeinktől ezáltal megszabadulhatunk, és hitünk erősödik? Vagy a kommunikáció befelé zajlik, félelmeink az önmegvalósítás mezsgyéjén mozogva erősödik, vagy engedünk a belőlünk eredő tudatosság és tudattalan erők eggyé olvadásának, ami lehetővé teszi a psziché és az elme kölcsönhatásából származó intuitív megérzéseinket és bölcsességet felszínre törni. Eme tudatosság és annak összefüggései a gyógyulással szorosan összekapcsolódnak!  Kereshetjük önmagunkat a végtelenségig, utazhatunk a belső történéseinken keresztül a legmélyebbre, próbálhatunk az önmegismerésen át megszabadulni egónk termékeitől, mindig marad egy láthatatlan rés, ahonnan beszivároghat újabb és újabb sejtlenyomat, betegségünk forrásaként. Nagyon komplex ez az egész rejtvényfejtés, amiben eltévedhetünk, átláthatósága még a szakemberrel sem 100%- s. Csak mi magunk tudunk önmagunkon segíteni! Személyes kulccsal rendelkezünk! Dr. Deepak Chopra a „Kvantumgyógyítás” című könyvében azt írja, hogy az életünk során képesek vagyunk önmagunktól felfrissülni, amit lehet, azt megjavítani, mert testünkben a sejtek úgy viselkednek az évek alatt- „mintha lakhelyünkül szolgáló épület tégláit módszeresen lecserélnénk újakra. Ha ezt mindig az eredeti tervrajz szerint tesszük, a ház továbbra is ugyanolyannak tűnik, valójában mégsem ugyanarról az épületről van szó”. A hibás téglák kicserélődnek egy betegség alatt, ha valami visszatérő azt érdemes a lelki okok oldaláról is megvizsgálni.

ZUHANÁS folyt.		2010.10.05. 11:22
20. Bezártság   Azt mondják az öregek, hogy sírva jövünk a világra, felszabadulva térünk vissza, oda ahonnan kiszakadtunk! Ebből kifolyólag, életünk tapasztalásai során a leglényegesebb szerintem, felismerni, hova is tartozunk, kihez kapcsolódunk az utolsó lélegzetünk után. Amíg ide kerülünk, mennyi kín és szenvedés lesz osztályrészünk, kivétel nélkül mindenkinek. Milyen szomorú felismerni fizikai kereteinket, azokat a paramétereket, melyek bezárnak, körbefognak, elzárnak. Nincs lehangolóbb állapot, mint felismerni esendőségünket.  Ráadásul, mikor érzed, hogy nemcsak kívülről, de belülről is gátol valami a kiteljesedésben. Mikor, annyi lehetőség, elszántság mellett sem futottuk le az előre megírt köreinket,- és már nincs mikor, elszállt a pillanat varázsa, hogy tegyen valaki önmagáért, mert a falak agyon nyomják lelkét, szellemét? Van időnk mindenre? Gondolok a „most”- ra, hiszen akkor kell megélni a pillanatot mikor megadatik, nem topogni, gondolkodni, vacillálni, jó- e, ha így vagy úgy teszünk. Élni kell az életet, mert nem lehet mindent előre eltervezni, van, hogy csak úgy történnek az események, melyek egy nagyobb terv szerint mennek végbe. Melynek részesei vagyunk, ha akarjuk, ha nem, és nem értjük annak felépítését! Szárnyalni könnyű egy olyan embernek, akinek élete zökkenőmentesen betervezett, minden úgy történik, ahogy kell, - érzi úgy jó ahogy van! Vagy mégse, - csak láthatatlan szálak veszik körbe lelkét, így a megfigyelő nem képes felmérni tényleges helyzetét, mert nagyon jó védekezési mechanizmust sajátított el vagy hozott magával, aminek segítségével működik a világban. De lehetséges ilyen? Ráadhatunk bárkire olyan egyenruhát, amelyik itt szűk, ott bő, és viselnie kell, mert másképp nem tehet?- nem kell egy szabó, aki ránk szabja, nevezhetjük Isten kezének, aki a sors által egy magasabb teremtéselvből rendezi megtapasztalásainkat. Hiszen, aki a mezőn gazdálkodik, imádkozik az esőért, a szép verőfényes napért a növények növekedéséért, a szélért, hogy felszárítsa az agyonáztatott földet, hogy vethessen, majd arathasson, majd megint szánthasson, és így tovább. Mindenkinek van valamiért, amiért kérje személyisége által elfogadott Istenének segítségét, mert mindenkinek van Égen és Földön problémája, ami gátolja lelki nyugalmát, feszéjezi fizikai kereteinek harmonikus működését, amelyek akadályozzák nemcsak megélhetését, hanem a jövőre eltervezett álmai, vágyai beteljesedését! Mivel eleink, nem tudni miért, vállalták a szabad akarat következményeit, a kiszakadást, így el kell viselni fizikai testünkkel járó minden gyötrelmet. Gondolom így van ez a látható és láthatatlan világ minden zegzugában! És ilyenkor felszínre tör személyiségünk rejtett tartalékai, vagy…bezárjuk minden korongunkat, melyen az energia bejöhet és életet lehel belénk, de ezeknek a korongoknak nemcsak ennyi a feladata, hanem segítségükkel fejlődni, vagy legalábbis megpróbálni azt! Tudjuk- e, mikor fejlődünk, mi Istennek terve velünk, harcias lelkület, vagy beletörődés a ránk kényszerült helyzetbe. Talán a monoton napokért, amelyek szürke egyhangúságban telnek, eljutunk odáig, hogy nem hibáztathatunk senkit csak saját magunkat, az önként vállalt lelki bezártságunkért, a helyzetért, amibe jutott. Ha érzi valaki, hogy valami elromlott benne, valami már nem úgy működik, sok volt a hazugság, letörte lelke örök tüzét, már nem ég olyan hőfokon, hogy másokat is tápláljon! Hiába a család lelkesítése neki annyi nem elég már, mások dicséretére, mások megbecsülésére áhítozik. Szánalmas ember, aki belátta- élete csupa kudarc, még azt a lehetőséget is elszalasztotta, hogy másokkal egyetemben majd belép a fénybe? Ilyen lehangoló lehet a népesség 80%- nak az élete?. Így működnek a dolgok vajon? Igazán nem nyer valaki megbocsátást bűneiért, mert nem csinált ezt, vagy azt,- a másvilággal kapcsolatos dolgokat sem érti, hiszen másról sem szólnak a spirituális hírek, hogy ilyen meg olyan úton, ismerdd meg önmagad, válj isten részévé. Tegye ezt vagy egyedül, vagy egy közösség részeként?   Miért kell a megbocsátásért teperni, hiszen nem bánt, nem gáncsol, nem vájja körmeit senkibe, és mégse nyeri el az örök üdvözítést! Hiszen sehova se megy, lakása fogja saját hibájából, vagy bele kényszerült az adott szituációba?  Látja, önként vállalt rabsága az a pont, mikor már nem is tud változtatni a helyzetén, mikor már nem ég benne a tűz, hogy másra vágyjon. Vagy van kilátás a változtatásra, mindenre, amiben él és leledzik? Megtalálja azt a segítőkezet, aki kiemelheti ebből az áldatlan állapotból, azonban szobája rabja, tehet így valamit?! Ezt a pár oldalt azoknak írom, akik ebben a helyzetben léteznek, és úgy vélik nincs kilátás másra. Elmondom, hogy van, mert így kell lennie, a tarot 9- ese szól hozzájuk, azt kell megéljék deresedő korukra. Ki feltalálja magát, nincs hiba!

ZUHANÁS folyt.		2010.09.30. 14:41
19. Tetemre hívás   Megint kaptam egy álmot, egy nagyon híres politikusnak a feleségét vártam egyszerű hajlékomba, az asztalom tele volt finomabbnál finomabb ételekkel, olyanokat is láttam, amelyeket életemben nem kóstoltam. Vártam, de végül az álom hamarabb véget ért a találkozásnál. Tudom azért, mert nem ismertem mostani létezésemben, csak hallottam róla, nem lett volna hiteles hiszen a tudatalattimból nem tudtam volna felidézni. Rákattintottam a híres személyekre és 1998-ban már eltávozott. Sokat tett a nőkért, a szabadságukért, nemzetéért! Megint meditálnom kellene, meg kell idéznem, tetemre kell hívnom, hogy mi az üzenete! Nem tudom, még nem szántam el magam 2008 áprilisától.   Annyi mindent átélünk a leszületésünktől kezdve, olyan sokfelé kell figyeljünk, hogy „az előttünk nyíló rózsát le ne tapodjuk”! Szívünk- intuíciónk- belső hangunk sokszor nem súgja meg pontosan, kinek- hogyan válaszoljunk, kinek- milyen formában adjunk válaszreakciót, miben segíthetünk, vagy netalán ronthatunk az adott helyzetén. Sajnos az illúziórombolás sem elkerülhetetlen egyes esetekben, mert aki egy adott szituációban benne van, nem látja tisztán körülményeit, az energiarendszerének felépítését: kiutat kell mutatni a labirintusból, meg kell mutatni még akkor is, ha fájdalmasan érinti. Fel vagyunk rá jogosítva, hogy lerántsuk a leplet kilátástalanságáról? Szerintem, azért kerül elénk az adott helyzet, mert döntenünk kell: segítünk-e, vagy hagyjuk még forrni a levében, hagyjuk még a mókuskerékben? Hazabeszélek, mert nagyon sok esetben engem is ért ilyen „támadás”, akkor abban a pillanatban annak hittem, mert akinek lerántják a szeméről a hályogot megsértődik, jelen esetben én, és vérig van sértve, hogy milyen jogon mond ezt vagy azt, de… utólag rájövünk, hogy minden értünk történt és nem ellenünk. Sajnos hírhozónak is kell lenni valakinek, azt azonban nem nézik jó szemmel. Olvasom ezeket a médiumi üzeneteket és azon vacillálok, hogyan és milyen módon szokás egyes nemzetet elaltatni, a beletörődésbe hajszolni, elfogadtatni olyan dolgokat, amire majd csak valamikor derül fény, és legyünk büszkék, mert kiválasztottak vagyunk! Volt nemzet, amelyik száz év alatt kihalt, magyarázat nincs rá, hogy miben, ők is kiválasztottnak voltak tekintve. Olyan dolgok vannak elrejtve az üzenetben, amire nem térek rá, mert nem akarok olajat önteni a tűzre, de el kell gondolkodjunk, miként őrizzük meg emberségünket, hogyan legyünk általam oly tisztelt Scheffer Erzsébetek! - Kultúránk buzgó közvetítője ő, akinek hívatás tudata olyannyira erős és dinamikus, hogy szinte súrolja a szakrális küldetést, és nem szűnik meg csodálni az egyszerű embert sem, azért ami. Látja, hogy egy kis ország van elrejtve abban a személyben, akit senki sem ismer, akit senki sem ajnároz, de teszi a dolgát, amire predesztinált, és ő ezen nem gondolkodik, nem elmélkedik, hogy miért nem született teszem azt- polgármesternek? Csodálatos cikkein keresztül elénk tárja hagyományainkat, próbálja felhívni közönsége, olvasói figyelmét arra, hogy nem kell ungot - berket bejárni ahhoz, hogy megtaláljuk a szépet a hazaföldön, nem kell kívülről várni a dicséretet, hogy öntudatunk legyen, mert, ha odafigyelünk honfitársainkra, észrevehetjük értékeiket, DNS-ben benne van az egyetemes lény kódja, aki nem több és nem kevesebb semmilyen nemzet képviselőjénél. Vagyunk, akik vagyunk - fújják, de mit is jelent?- csupa hangzatos szavak, amik csak egyeseknek elérhető, de hol vannak azok az egyszerű emberek, akiknek nem jár az újság, e-mail, honlap, stb, csak hisz…, hisz a beavatása óta Istenben, aki olyan amilyen, és istenfélése következtében, nem lop, nem csal, csak van! Vajon Ők vannak többségben?- őket ki viszi át a fénybe, vagy ők a fény maga. Nem azokat kellene sajnálni, akik annyi könyv, előadás, cikk, lap, önképző kör mellett várják a csodafrázisokat az aktuális médiumtól? Várják folyamatosan az útmutatást, várják a sült galambot? Nekünk folyamatában kell szeretni embertársainkat, nem szabad ennek az érzésnek megszűnni, és számomra ez a leghitelesebb üzenet, nemcsak nekünk magyaroknak, hanem a többi népnek is! De hiába, ha mindenki a saját bizonyítványát értékeli a legtöbbre, ha benne van a megtapasztalásunkban még az ön és mások pusztításának energiája. Ez a sok előadás, a sok képzés csak menekülés, menekülés önmagunk elől, mert nem tudunk megbékélni azzal, hogy isten előtt egyenlők vagyunk!

Zuhanás folyt.		2010.09.26. 14:49
18. Energia Csupa álmodozás és az elmével való játszadozás, amiről eddig írtam! Szellemek, kivetülések, itt maradt energia ködök, megmagyarázhatatlan fizikai és parajelenségek, kódok, szimbólumok, varázsszámok! Miért foglalkoztatnak ezek a kérdések? Nem is tudok néha magyarázatot adni, érzem, hogy csak jön belőlem és a végén elolvasva, mintha nem én írtam volna. Ennek ellenére nehezen mennek a dolgok, főleg azóta az ominózus álom óta, amióta a zuhanás tisztalappal indított. Próbálok ellenállni ennek a belső kényszernek, mi van akkor, ha csalóka minden, ha fantáziám megcsal, csupa kétely mardos belülről még mindig ilyen hosszú idő után, ráadásul az a megmagyarázhatatlan erő,- mert úgy érzem, ha nem írom ki magamból, szétfeszülök. Gondolom, sokan vannak hasonló helyzetben. Visszatérve a párhuzamos dimenziókra, az abban és közöttük uralkodó törvényre, tudom, nem véletlen jött felszínre e témakör. Mert számolnunk kell az egymásra ható erőkkel, nemcsak a fizikai síkon ahol ennek megfelelő törvények uralkodnak, az anomáliáival együtt, hanem a láthatatlan síkok energia vonatkozású megnyilvánulások egymásra hatásaival, azaz a világegyetem mozgásosságával, élet- teremtő- pusztító dinamikájával. Honnan tudhatjuk, hogy nem egy másik lehetséges valóságból jönnek az üzenetek, amelyikben az emberek már elérték a megfelelő szellemi gondolatátvitel képességét?. Figyelmeztetnek, tanítanak, formálnak rezgések, megérzések által, hogy képesek legyünk a spirituális váltásra, változásra, hogy könnyebben viseljük az elviselhetetlen helyzeteket, amiben nem mások, hanem önmagunk tanítói lehetünk. Mindent magas rezgésen kell megélnünk, így valóban isteni kegyelemben részesülünk. És ez nem elhanyagolható, mert a magas rezgés egy emelkedett hangulatot jelent, és a magas szférák lényeinek jelenvalóságát. Úgy érzem, nem számolhatunk azzal, hogy mindenkinek külön-bejáratú segítőlényei legyenek, csak reméljük, mert biztonságot nyújt, mert úgy azt érezzük, nem vagyunk egyedül, de a példa afelé mutat, hogy a szabad akarat kesztyűjének felvételével- ezt a lehetőséget elszalasztottuk. Ha nagyon nagy baj van, akkor és csakis akkor közbelépnek. Addig, csinálhat mindenki, ahogy és amit akar, mert tudják, hogy sorsukat követve egy előre megírt irányelvnek felelnek meg. Ez a közös cél, az emberiség hajtó ereje, a tűz, mi belső energiával látja el a vágyainkat, álmainkat, a tudáshoz való hajlamunkat, az örömöt, bánatot, stb., ezáltal vagyunk teljesek, ezáltal vagyunk emberi lények, de ezáltal vagyunk sebezhetőek is. Nekünk földi embereknek az érzelmeink a gyenge pontunk, az a jegy, amelyen keresztül a külvilág energiát vesz el tőlünk, a láthatatlan világ segítői pedig azon át- töltenek fel, érzékenységünket, ráérzéseinket felhasználva, segítőkezet nyújtanak. Az így működő emberek, kik hagyják védtelenül a gyenge pontjukat,- alkalmat adnak egy támadási felület által sebezhetőségre, így feneketlen kútként kezdenek működni. Az ilyen embereket, csak az önbizalmuk erősítésével vagy meditáció gyakorlásával lehet védetté tenni az energiaszívókkal szemben. Ez az energiavesztés táplálkozhat a múltból, de sötétítheti elfedve a jövőt, mely csak akkor tisztul, ha szembe nézünk félelmeinkkel megkeresve a forrást, amiből ered. Így, ha heges is marad, de nem lesz a lelkünknek megfelelő- magas rezgésű burkán,- tátongó lyuk, nyitott seb, amin átjutva gyengítheti lendületünket, lelki- megújuló képességünket, szellemi előrehaladásunkat. Erre van egy friss tapasztalásom, ami a minap esett meg velem. Tanulásként elmagyaráznám. Mindennap kétszer sétáltatom a kutyámat, majdnem percre pontosan, így a szomszédokkal, akik abban az időpontban otthon, kertben, utcán tartózkodnak, összetalálkozunk. Kedves szavak, mi történt, miegymás, így segíthetünk másokon a problémáik meghallgatásával, és egy jó szót szólva a napjuknak adhatunk egy kis fényt. Olyan kedves emberek vesznek körül, de azzal nem számoltam, hogy általam nagyra becsült hölgy se szó, se beszéd az én karikás szememre nézve önteni kezdi magából a jó tanácsokat: azért mert sok kávét iszok, azért mert hiányzik a szervezetemből a cink, és a vas, ami lehetséges lenne, ha nem genetikailag áldottak volna meg a fehér vékony bőrrel. Kisgyermekkorom óta ilyen a szemem alatt. Én csak álltam, és nem tudtam szóhoz jutni, azt vettem észre, hogy tekeredik a köldököm, nem a szokásos módon: ha beteg emberrel találkozom jobbra tekeredik, ha energiaszívókkal balra. Azt lett a vége, hogy félórán át, szívta a vérem, és én bámultam bambán rá. Így kellett lennie, én részvevője voltam? Soha addig két szónál többet nem beszéltünk, most miért? Kell ennél több egy védtelen embernek, még ráadásul ott vannak a véletlen történések, ami a közös sors akaratából születik, azaz párhuzamos jelenségek anomáliáiból. Minden életünk gyötrő, kínkeserves kell legyen,- minden lehetséges valóságban ugyanazt kell megéljük, ha ebben az életben küszködünk, mindegyikben az – osztályrészünk? - vagy felismerve világunk ránk vonatkozó spirituális törvényét változtathatunk rajta? Szeretném azt hinni, hogy ebben is lehet valamilyen szinten beleszólásunk, mint sok mindenben, vagy ez is csak egy belső vágy, ami hajt belülről egy lehetségesség felé. Azt írta drága Müller Péterünk, a szavaimmal értelmezve, hogy a világegyetemben minden egyszerre történik, múlt, jelen, jövő, mint egy függőleges- vízszintes mező végtelen mátrixa, s e rendszerben minden mindenre kihat, mint a vízbe dobott kő által születő fodrozódó hullámok. Oh, jaj, ő sokkal szebben fogalmazott, de gondolom így is érthető!

ZUHANÁS folyt.		2010.09.23. 11:29
17. Párhuzamos jelenségek    A különleges helyzetekben mindig feltesszük a kérdést, hogy ez akkor is megtörtént volna, ha: nem arra az útra megyek, vagy nem azt válaszolom, vagy csúnyán reagálok egy kifejezésre, úgy kellett annak lezajlania?  Minden- mindennel összefügg, egy olyan törvénynek megfelelve, amit mi halandók nem láthatunk át, még akkor sem, amikor abban a létben vagyunk, ahonnan egy picit többet mutatnak meg a másik világ szőtteséből. Annak mátrixa átláthatatlan rendszer, még az egy szinttel magasabb szférákban létezőknek is. Mit is nevezünk különleges helyzetnek? Én azokat a soha, vissza nem térő alkalmakat, amikor olyan eseménysorozat zajlik, aminek én is részvevője vagyok, velem és más lényekkel szorosan összefügg, és el nem kerülhetem másokkal egyetemben. Amelyek egyszeri, és megismételhetetlenek! Ebben a világban! És a másikban, egy másik eseménysorozatot tartalmazóban? Létezik- e a párhuzamos jelenségek törvénye, amely felettünk uralkodik, csak éppen nem vesszük észre, vagy ez is olyan megállapítás, amit valaki kitalált, aki gazdag fantáziával van megáldva?   Ha igaz és észrevennénk a felettünk uralkodó törvényt, vagy legalábbis átlátnánk a szüleink, és azok szülei, és visszamenőleg hetediziglen leélt karmikus feladatokat, hiszen nekünk nagyobb százalékban esedékes azok élettervének hiányos részeit megélni, mint másnak, mert hordozzuk magunkban a DNS-ünkben a hiányt is és a beépített érzést is, akkor, és csakis akkor talán közelebb jutnánk a saját valóságunkhoz. Így bepillantást nyerhetünk abba a bizonyos másik világba, aminek múlt, jelen, jövő általunk, őseink, és leszármazottaink által, egyszerre részesei vagyunk. Nincs ember a Földön, aki ne gondolt volna a múltra azzal az érzéssel, hogy ha akkor nem ezt- vagy azt teszem másképp alakul az életem! Egy lehetséges másik életséma megtörténhet egy párhuzamos valóságban? Ezekhez az érzésekhez köthetjük vajon, az ismerős dolgokat,- vagy a vélt tudást, amikor minden egyszerre zajlik és átszűrődik egyik világból a másikban valaminek a hatása? Lehet, hogy azért vannak olyan reakcióink, amilyenek vannak, amire nem tudunk pontos választ adni: miért tettük úgy, ahogy tettünk, mert egyszerűen áttörnek egyik síkról a másikra a tapasztalások hatásai! Eljátszadozhatok ezzel a gondolattal, sok könyvben, több filmben van erről szó, felhasználják e témát nagyon sokan, és én is merészebb embertársaimmal sokszor beszélgetünk erről. Nem Isten ellen való vétek ilyen gondolatok megléte, hiszen így vagyunk részei egy olyan országnak, amiben szabadon lehet elmélkedni, nem kell elbújni a sufniba, vagy titkos találkozókat szervezni, ahol ilyenekről nyíltan tárgyalhatunk. Az inkvizíció kora lejárt! És így is nyíltan, vagy burkoltan elítélik a szabad gondolkodást! Vagy jobb lenne, ha egyáltalán mi emberek nem foglalkoznánk ilyen és ehhez hasonló témával, mert akkor könnyebb a nihillel együtt élni, vagy- nem gondolkodni, mert akkor csalódunk, és a csalódás bizonytalanná tesz! Nem elég, hogy egyenes utunk van a DNS-en keresztül, mint belső forrás a félelemhez, hanem kívülről is kapjuk a nyomást, amivel nem tudunk mit kezdeni, a bizonytalansággal, ami körbe vesz, még rójuk a plusz köreinket. Mondtam már, kit anya szült csalódik vagy így, vagy úgy…ezért van annyi beteg lélek, ezért növekedik a népesség száma egyes országokban, mert nem tudnak mit kezdeni az új betegségekkel, a rohanó életben szaporítják a feladataikat, karmáik hatványozva éri őket a túlvilágon. A valóság, az igazság kiderítése nekünk szürke embereknek célunk kell legyen, mert nem minden hazugság, amit nem tudunk bizonyítani, vannak más eszközök, hogy ráleljünk arra, amit keresünk. Megtudjuk-e ezekről az igazságot? Hagyatkozzunk megérzéseinkre, pontosan úgy, ahogy hiszünk Istenbe, annak ellenére, hogy bizonyosak nem vagyunk létezésében? Kell-e a kézzelfogható bizonyosság, vagy álmodozhatunk tovább, ami egyesek szerint életünk megrontója? Oh, igen, ez is emberi mivoltunk oldala, sötét- világos, ki tudja, ki meri azt állítani, hogy Medjugorjében nem jelent meg a Szűzanya!? Pontosan ehhez hasonlítanám a párhuzamos jelenségekkel foglalkozókat, vagy a szellemekkel, vagy az ufókkal, vagy ezek nem tartoznak az elfogadott törvények közzé, aminek helye van az egyetemes törvényben, mint az apokrif írásoknak? Azonban nem lehet mindenre egyszerre keresni a választ, sokadszorra eljutunk mindegyikhez, vagy itt a Földön, vagy más világban.

ZUHANÁS folyt.		2010.09.18. 00:11
16. Kapcsolódások   Szemünk előtt zajlik e század spirituális robbanása, és sajnos tetten érhető, hogy ember- emberre erőszakos energiával hat, háborúkba torkollhat, abban csúcsosodhat ki, és aminek teljes mértékben mi is részesei vagyunk. Ennek a folyamatnak hozományaként több különleges emberi képességekkel bíró lelkek születnek, ezáltal családjuk, közösségük rezgését emelik magukhoz. Küldetésük az, hogy hazájuk, nemzetük rezgését felemeljék. Kinek ilyen, kinek olyan szellemi tevékenységben lesz feladata és annak megélése, aminek egyenes következménye a fizikai sík rezgésének kiegyenlítése, harmonizálása. Ahol valakinek sorsfeladata az árnyékoldal megélése, ott az energiák összezavarásával leminősítenek mindent és mindenkit. Sokan vannak, akik tisztának próbálnak maradni, azonban a sorsfeladatuk olyan komplikálttá válik útközben, hogy nagyon nehezen tudják a küldetésüket végrehajtani, annak megfelelni. Álcaként, vagy védekezésként a sötét energiákat használva prófétának, tisztánlátónak és különböző képességekkel megáldottnak kiáltják ki magukat, ezo- showban árulják gyorsan megkapott képességeiket. Van ennek spirituális értelme? Oh, igen! Belegondolva milyen hatással lehet egy- egy lélekre a fellengzős, csöpögős hamis szó, választ akkor találunk, ha elemezzük az egyéni küldetéseket. A maga-csinált „jós gyógyítóknak” célja az, hogy - éberségünket elaltassák, hiszen ideig,- óráig segít csak az általuk közvetített útmutatás kilábalnunk a bajból, - másoktól függni, hogy ne legyenek önálló gondolataink, ne legyen egy épkézláb üzenet, aminek segítségével megoldódnak a pillanatnyi, vagy állandó problémánk. Az nem ildomos, hogy mi lássuk tisztán a helyzetünket, a belső igényeinknek felelünk-e meg, vagy a szociális elvárásokat hajtjuk végre. Mi kapjuk el a saját grabancunkat akkor, amikor már mélyebben nem is lehetnénk a gödörben, vagy mások segítségével. Segítségért nyúlunk, melynek fontosságát mi érezzük, hogy bennünket szolgál- e vagy sem. Nagyon keveseket kényszerítenek a megkapott információk (akiket „kezeltek”), hogy lépéseket tegyenek a saját érdekükben. A minap voltam egy szeánszba torkolló baráti összejövetelen, ahol én csodákat éltem meg. Ugyanis olyan üzeneteket kaptam a Tarot keresztül, amire eddigi spirituális útkeresésem alatt csak meditációban volt részem. Én nem hittem, hogy ilyen pontosság lehetséges, minden –mindennel egyezett és valós dolgokban nyilvánult meg: személy, betegség, helység…Ez azért nagyon fontos és hihetetlen számomra, mert kézzel fogható adatok birtokába jutottam és azonnal át tudtam azokat adni. Annak idején az automatikus írás közben olyan tudásanyagot közvetítettek a szellemvilágból, ami elméleti vonatkozásban érdekelheti az embert. Személyes dolgokat is kaptam, abból azonban keveset, de minden alkalommal megtették azt. A közvetített információkat vagy értettem, vagy nem. Sajnos úgy az elméleti, mint a magán üzenetet utólagosan értettem meg, majd helyeztem a megfelelő spirituális rendszerbe. Még mindig értelmezem, és pakolászom a helyükre! Nagyon szép és különleges dolgokat adtak át! Mióta nem meditálok, más irányból közelítettek meg az üzenetek közvetítésével, azt sem értem mindig, de próbálkozom. Visszatérve a szeánszra, ami voltaképpen kártyavetés volt, ebben az esetben több variációjú és sokszínű lehet a fentről jött üzenetátadás, felszínre hozva úgy a közvetítő, mint a vele kapcsolatban lévő energiarendszerében beépült személyes információkat. Az életünk során a tapasztalások folyamányaként olyan szimbólumok jelennek meg az energiaburkunkon, amelyeket ebben az életben a Földön leszületésünk óta éltünk meg, ugyanakkor ott találhatók még azon implantátumok rendszere, ami tartalmazza képességeink halmazát, amit lehoztunk magunkkal. Ezek a szimbólumrendszerek egymásba kapcsolódnak annak a léleknek a szimbólumaival a pillanat töredéke alatt, amelyiknek hasonló a rezgése és küldetése, akikkel „egy alomból: ugyanolyan rezgésűek, hasonszőrűek, ugyanaz érdekli őket, stb. származunk”. Ezt nevezik hétköznapi nyelven szimpátiának és szükségeltetik a kapcsolatfelvételhez.. Ha ez nincs meg, nem kapjuk tisztán az üzeneteket, a fentiek bezavarnak, és nem tudjuk úgy átadni azt, amit kell, hogy az célba érjen. Nem kerülhetjük el találkozásunkat azzal a személlyel, akivel feladatunk van, közben felszínre emelkedik küldetésünk tartalma, információt cserélünk tudat alatt, végül is nem szükséges tudni a tartalmat, csak a végcél a fontos. Így segítenek a szimbólumok, például az Őssejtek, hogy közösen emlékezzünk, és megtörténik az áttörés, hogy a felismerés minden résztvevőben, a tanulásból beépítéshez vezessen.

ZUHANÁS folyt.		2010.09.13. 20:53
15.  A Szikla folyt.   Mondanom sem kell egy ilyen típusú ember mellett nem valami könnyű, mert amellett, hogy határtalan odaadással próbál másokat megváltani a szenvedéstől, a család csak figyel, mint „kókler a dinnyésbe”! Addig, amíg úgymond a „terhet” le nem teszi, addig nem lehet szólni hozzá, csendben kell maradni, hogy sikerüljön átállnia a mi hullámhosszunkra. Reggel folytatódik tovább, elmegy a nagy teherrel, majd hazajön és leteszi, és ez így megy napról napra. Tudom, aki dolgozik így jár, így cselekszik, de ez a kaszt még nagyobb karmát vállalt magára, hiszen ezrek életéről dönt: hogyan tovább, és közben nem szabad megszűnnie apának, testvérnek, társnak, barátnak lennie. És egyszer csak felteszi a kérdést: elgondolkodtál már mi lesz veled, ha én nem leszek?  Hát úgy gondolom, lehet bármilyen spirituális valaki, ez megdöbbenti! Mellbe vág bárkit egy ilyen kijelentés, hirtelen a vér kiszökött a szívemből! Azon kívül, hogy támogattam és gyermekeinket neveltem, próbáltam a spirituális dolgokkal foglalkozni, de úgy igazából, hogy abból megéljünk azt nem. Most már elgondolkodtat, amit mondott, vajon álmom erre is utal? Azóta még nagyobb gondba vagyok, vagy csak meg akar mutatni egy más választási lehetőséget, amivel előbb- utóbb számolnom kell, de miért törvény ez? El akar indítani a saját utamon, hisz eleddig a család, a gyerekek, az ő személye és szakmája volt az első, a kijelentésével terelni akarja figyelmem egy másik irányba, hogy vegyem észre, álljak ki magamért! A családjaink férfi ága mind rövid életű, és ez a túlterhelt élet előbb- utóbb megbosszulja magát, gondolom ez is mérvadó volt kérdésfeltevésénél. Hiszen nincs ideje sem sportolni, sem túlságosan foglalkozni saját egészséges életmódjával. Az agykontroll, csak a lelkiekkel és szellemiekkel foglalkozik, de a fizikai erőnlét karbantartására nincs recept, csak a sport, mozgás lendítheti ki a letapadt izületeket, az elzsírosodott ereket, és ő ezt tudja, hogy tennie kell valamit, legyen az a mozgás bármelyik területén. Minden ilyen típusú útbaigazítás csak tanács, megmarad a gondolati tartományban, mert helyettünk más nem mehet a szabadba, más nem tud úszni, nem tud sétálni, vagy ehhez hasonló elfoglaltságot végezni. Lemond majdnem mindenről, félreteszi saját igényeit, egyedüli szórakozása az olvasás és a zenehallgatás. És így is istennek tetsző munkát végez, mert az életet hosszabbítja, a betegség fájdalmait enyhíti, a sötét szobákba fényt, meleget visz. Látom az öregek szemében a szeretetet, ami felé sugárzik. Úgy érzem csodálatos sorsot szántak nekem az „istenek”, vagy terveztem be magamnak, hiszen társam révén én is hozzájárulok mások gyógyulásához, mások fájdalmának enyhítéséhez. Nem szeretnék büszkének vagy önteltnek mutatkozni, de ezen már én is elgondolkodtam, és voltaképpen nem is az én kútfejemből született, hanem egyik barátnőm világított rá, miután annyit sírtam, hogy engem nem segítenek fentről a siker elérésében, a könyvem megjelenésében, stb, stb! És akkor nagyon bölcsen azt mondta, lehet nem ez a feladatom ebben az életben! És lőn világosság, igen egy ilyen sok gonddal, felelősségteljes munkával létező lélek mellett én is sokat nyújthatok az embereknek, én a hátteret kell biztosítsam számára, hogy nyugodt, kiegyensúlyozott legyen. Úgyis elég a saját bajaival foglalkoznia, holott már írtam fiainknak, mindkettőnek balesete, hosszas lelki, testi gyógyulás volt rendelve. És mégis maradt szikla, 24 órából 24 órát dolgozott, és befelé könnyezett. Tehetett mást, mindig azt mondja, hogy a cipésznek a cipője lyukas, az orvosnak a családja beteg! Mind ezek mellett nagyon hívő ember, tudja: isten dolga eldönteni ki él, és ki hal, azon felül, ami az orvosra van bízva, megteszi a dolgát, a többi kis százalék a betegé. Ide szeretnék zárójelbe tenni egy gondolatot, hogy a sors ellen harcolni nem tudunk, ha véletlenül sikerül imával valamit tenni, nincs köszönet benne, mert siker nuku, szerencse nuku, egészség nuku, és minden elképzelhetetlen csetlés,- botlás (és még finoman fogalmaztam) is felüti a fejét, szóval csupa küszködés osztályrésze annak, akinek karmájában belenyúlnak, vagy eltér annak menetétől. Igen, hiszek az elrendeltetésben, hiszek a nagy utakban, hiszek minden Őssejt által vetített és közvetített üzenetben, ha még emlékgömb is, akkor tartalmazza az elágazásokat, mint labirintus, tartalmazza a beépítendő helyeket egy nyomvonalon, és ha még az Őssejt körül a részek is megtalálhatóak, akkor igenis gondolkodjunk el a tapasztalatszerzés ezen módján. Minden komolyabb magtapasztalás benne van a spőkökben, lenyomatként megtalálható a múlt, jelen és jövő. Ha figyelmesen nézzük őket, szinte megszólítanak, a színek vibrálnak, lüktetnek, hullámzanak, attól függően, mit akarnak üzenni. A párom mellett szinte mindig, csodálatosan összetett, színben gazdag, több rétegű őssejt manifesztálódik, néha egy-egy holtlélek is megmutatkozik körülötte, olyankor azonnal ráérez, miért nem tud eltávozni a lélek, mi tartja itt. Ilyenkor imádkozik egyet és szeretettel elküldi a fénybe. Hisz ezekbe és én nagyon büszke vagyok Rá.

ZUHANÁS FOLYTATÁSA		2010.09.10. 20:15
14. A Szikla   Sokáig vacilláltam, hogy folytassam-e az eddigi gondolataimat, hiszen szavaim nagyon sokszor súrolják a lelkizés határát. De legyünk őszinték, ki nem lelkizik, ki marad mindig szikla, főleg, ha ilyen álmot küldenek rá, ha ilyen katartikus élménybe van része valakinek.   Igen maradjunk sziklák jellemben, de ha eltörik a mécses a legnagyobbaknak is szökhet könny a szemébe, vagy nem?. Ismerek olyan embert,- nem kell, hogy messzire menjek, aki csak megjátssza a kemény embert, szemrebbenés nélkül viseli a válságot, de elvonulva, mint az elefántok könnyeznek csak. Másképp nem tehet. Idézi nyakra,- főre József Attilát, vagy Hamvas Bélát, előveszi régi olvasatai közül a kedvenceket (abból sok van) és meghallgatja kedvenc szimfóniáját, hogy átvészelje a kritikus időszakokat. Erős jellem és sziklaszilárd meggyőződés hajtja belülről az ilyen embert, munkájának megszállottja, mert mondanom sem kell, hatalmas felelősségtudattal áldja meg ezt a típusú embert az Isten. Ijesztő, mint könnyezik befelé egy- egy válságosabb helyzetben, vagy tragédia esetén. Vagy így, vagy úgy tapasztalás lesz a vége kinek- kinek feladatának megfelelően. Kérdés, megéri- e lenyelni azt a sok fájdalmat, a tehetetlenségből származó negatív energiát, ami évtizedeken keresztül összegyűlik benne! És mégis teszi a dolgát, sokszor öklét képletesen rázza a fentiek felé, hogy nem tud ebben a fejlett technikai társadalomban jobban segíteni embertársain. Utólag beszélt róla, mennyi kérdés foglalkoztatta a lélek rejtelmeivel kapcsolatba, hogy ez a rengeteg baj, amit, testet-öltésünkkel magunkkal hozunk elősegíti-e azok fejlődését, tanulnak- e saját lelki,- fizikai válságukból, vagy családtagjaik, például egy súlyosan beteg ember esetében. Nap, mint nap szembesül a problémákkal, és sokszor tehetetlenül nézi végig egy- egy ember eltávozását, nem tudva megkönnyíteni utolsó perceiket, sokszor csak egy jó szóval, vagy támogató jelenlétével segíthet. Vajon a szellem kézzelfogható formában hat a test- lélek harmóniájára, ami fizikai vonatkozásúak és egybe függőek, vagy semmilyen hatással nincsenek egymásra.  Az ember szellemisége törést szenved egy nagyon súlyos betegség következtében? Rengeteg lélek eltávozását, fájdalmát kénytelen végignézni, számtalanszor kicsit meghal benne is valami, hiszen empatikus képessége ezt szüli következményként. Látott születést és halált, és azt mondja, mindkettő hatalmas fájdalommal jár, csak felcserélődnek a szerepek, de bármelyiket is nézi, mindet misztikum lengi körül. Miért vágyakozik a lélek lefele, mikor tudja, hogy kín és szenvedés lesz osztályrésze, vagy miért húzzák egyesek az eltávozás időpontját, választva a hosszas agóniát, ahelyett, hogy levetnék testüket röpke pillanat alatt, kiszabadulva beolvadnának az isteni energiába? Csupa talány és misztérium az egész folyamat! Ő része ennek, szerintem egy nagy táltos, szakmailag és fizikailag is. Hatalmas szívvel és kimeríthetetlen energiával áldotta meg az Úr. Szerintem minden sziklaember ilyen: valami hajtja belülről őket, így találják meg önmagukat, így élik meg képességeiket és indíttatásukat, érzik- ez a végtelen önfeláldozás az osztályrészük, csak így működhetnek, így teljesek, más úton csupa kudarc lenne életük. Folyamatos keresésben van, mindig az élet – halál misztériumára keresi a választ ebben a végtelen vesztébe rohanó világunkban, mert sokszor vicces formában öltöztetve próbálja kilendíteni a betegségben leledzőket, vagy a halál torkában lévőket. Azt mondogatja, hogy egy pillanat műve a kisebb gyógyulás, egy jól irányzott humortabletta többet ér minden „ráolvasásnál”. Vagy belülről hajtja egy megmagyarázhatatlan erő, ezért próbál a fizikai síkon túl tekinteni, minden módon megpróbál segíteni, például más irányból megközelíthető dolgokat elsajátítani, hogy magyarázatot kapjon a lelki dolgokra, mert szerinte a betegségek többsége, még egy törés onnan indul ki. Még mielőtt divat lett volna honunkban, elment agykontrollra, megpróbálva ezzel az úttal is erősíteni gyógyító energiáját, vallja, ha egy mód van rá először a lelket kell feltérképezni, majd rátérni a kémiai anyagok használatára, ezek elkerülése végett tegyünk meg mindent. Máskülönben így kerültem én is a holisztikus gyógyítással kapcsolatba, gyakorlatai közben a lelkek dimenziójának szépségét fellebbentette előttem.

Következő 10 cikk

Előző 10 cikk