Egész életünk küzdelem. Bármerre nézünk, ezt a visszajelzést kapjuk.

Én szerencsésnek érzem magam, mert amióta a Spirituális Őssejtek megnyilvánultak az életemben, van, amibe kapaszkodjak, reménykedem a láthatatlan világ segítségében, hiszen a család nem arra való, hogy általuk oldjuk meg a lelki problémáinkat, és beléjük kapaszkodva, árnyékukból néha a világosságra lépve- tegyük, amit tennünk kell!

Nem. Az Őssejtek rávezetnek a belső valóságunk megismerésére, hogy saját utunkat, csak saját magunk tehetjük meg, nem valakin keresztül, nem mindig külső segítség igénybevételével. Ha nehezen is, de a belső sugallatainkra hallgatva, amit nevezhetünk szabad akaratnak, járjuk végig mindennapjaink göröngyös útelágazásait. Hiszen milyen könnyű mások szemében észrevenni a szálkát, és rávetíteni problémáinkat férjeinkre, vagy gyermekeinkre, mert sokkal kényelmesebb másban keresni a hibát, mint magunkat górcső alá venni. Addig, amíg erre rá nem jöttem, sokat szenvedtem, acsarkodtam, mutogattam, mert mindenki hibás volt csak én nem.

A Spirituális út, azon belül az isteni forrásból eredő Őssejtek megismerése, elfogadtatták velem hibáimat, pozitívan- életigenlően látom sorsomat.

Amióta Ők vannak, tudom, hogy van valami vagy valaki, aki a sötétben velem van, aki a reménytelenségben észrevétlenül fogja a kezem, és olyan felismeréssel segít valamilyen csatornán keresztül, ami átsegít a pillanatnyi problémán.

Nem szabad a családtagjainkra telepedni, rájuk nehezedni! Őket okolni elfecsérelt éveinkért, meg nem valósított álmainkért, beteljesületlen céljainkért! Lássuk bennük a szépet, és ezáltal töltekezzünk!

Oh, milyen nehéz ez! Könnyebb kifele vetíteni, mint bevallani a frankót, hogy elbaltáztuk, és észrevenni, hogy minden rajtunk múlt, mert nem vettük észre a nagyobb útelágazásokat, azokat,- amelyek a nagy sorsfordító eseményeket jelölte életünkben.

De van remény, én tudom, mert minden csak pillanat műve, és megoldódnak a nehézségeink, ha:

-         minden rosszban észrevesszük a jót (milyen elcsépelt frázis, -de igaz), mert a bemutatott képeken, ha megfigyelitek, az Ős- sejt körül, ott kering a részsejt. Ami arra utal, hogy tudom a megoldást, csak tudatosulni kell bennem a felismerésnek: súlyosabb terheket vállaltunk, tragédiák sorozatát terveztük be, akkor azzal szembe kell néznünk, és elfogadnunk.

-          Vannak dolgok, amelyeknek meg kell történniük! Ha minden problémán fennakadunk, bajt fogunk érezni lépéseinkben, bizonytalanná válunk a mindennapjainkban.

-          És, hogy pillanatnyi baj lesz minden apró- cseprő problémából, vagy folytatása következik lelkiekben, az, csak tőlünk függ, a mi rendszerünktől: fennakadunk a félelmeink hálóján, vagy megrázzuk magunkat, és felfogjuk egy beépítendő tapasztalásnak.

Hiszen legyünk őszinték, mindenkinek van baja. Főleg egy bizonyos életkor után! Reggel itt fáj, ott fáj, délbe és este ugyanúgy. De nem is kell folytatni, mert bármilyen fitt legyen valaki, valamilyen „cumpát” lehozott magával, betervezett olyan fizikai, lelki vagy szellemi fekete pontocskát, amivel egész életén keresztül bajlódnia kell. De ez megoldásunk a kulcsa!

Ezek a pontocskák- hiányosságok az Őssejtek lenyomatában, pontosan ezekre akarja felhívni a figyelmünket, hogy terhek, problémák, akadályok vannak, voltak és tőlünk függ, hogy lesznek- e! 

Az Őssejtekben megjelenő lyukacskák mind ezekről árulkodnak, mert nemcsak az előző életek lenyomataiba kell beépíteni a feladatokból megtanult tapasztalásokat, hanem erre halmozzuk az ezekből származó következményeket, melyet ötvöznünk kell a mindennapokkal.

Az Őssejt mellett megjelenő kis részsejt az előző életek karmikus feladataira utal, aminek már birtokában vagyunk, de még nem épült be a jelen életünk sémájába: legyen az a fizikai kihívások területén- egészség, szexualitás, párkapcsolatban felmerülő konfliktusok, és ebből származó következmények, adva a lelkiterületen, ami önértékelési, önmegvalósítási gátakból és félelmeink alapjaiból táplálkozik, ugyanakkor a szellemi kihívások, amelyek az elsajátítandó tanulásokkal jár. 

Lényeg a lényeg, hogy célunk legyen a spirituális tudatosság, csak így segíthetünk magunkon, ha tudatosan minden létezőnek árnyékoldalában felismerjük a fehér pontocskát. Így pozitív energiákra tehetünk szert, ami a részsejteket- apró tapasztalásainkból származó tudásunkat- megerősítő tényezőként építi be a Kollektív Lenyomatba, amiből mindig töltekezhetünk, amibe visszatérhetünk, mert az Isteni Forrás kiapadhatatlan!

Szeretettel a Spők közvetítője