Magyar Vándor

A köldök magasságából kiinduló glóriaszerű energiaburok, mely körbeveszi az Őssejtben megnyilvánuló vándorunkat egy mozgásnélküli állapotot, de lelkiekben annál dinamikusabb kisugárzást próbálnak számunkra láthatóvá tenni üzenetként a másik dimenzióból. A rezgésében mély gondolatok átütnek a lenyomaton keresztül, és a megelevenedett kép egy olyan személyt mutat, aki a messzi távolba tekint, kémleli a horizontot, és helyét keresi a világba.

Egy állandó kérdés motoszkál benne: maradt-e olyan hely számára a földkerekén, ahol az emberi lélek fel tud emelkedni, meg tud-e teremteni egy olyan paradicsomi állapotot magában és maga körül a láthatatlan világ segítségével, ahol nemcsak saját nyugalmát, de mások is megtalálják belső harmóniájukat. Vagy létezik-e ilyen hely, ahol őseink már egyszer ezt meg,- és felépítették!

Rátalál, vagy maga alkot egyet!

Segíthet-e anélkül, hogy rá lenne kényszerítve az anyagi biztonság megteremtéséért vívott harcra, küzdelme teremtő erejű lehet anélkül, hogy másokat ne sértsen, vagy önmagát ne kelljen megtagadnia, hiszen egyedüli vágya mások kínjainak orvoslása!

Fog- e találkozni még olyan emberi lénnyel, aki, mint ő, még hisz az emberi értékekben, akinek a haza fogalma nemcsak az országot jelenti, hanem a küldetésének egyik fontos állomását, és a baklövéseket, amit elkövet környezete, és társadalma nem követel megtorlást, vagy a kisebb örömök mellett akad más elfoglaltsága is, ami feltölti a lelkét!!

Mert könnyű a két dimenzió között látni az igazságot, látni a holisztikus kapcsolatot ember és ember között! Küldetés és küldetés között, sorsfeladat és sorsfeladat között!

A hiúság, a nagyravágyás, az irigység, a pillanatnyi élvezetek mindennapos alacsonyrezgésű energiái, hagytak- e olyan érintetlen emberi lelket, aki a szeretet, az összetartás tiszta érzését nemcsak éli nap, mint nap, hanem másokat is ilyen rezgésben részesít!

Tud- e tanulni és tanítani még, vagy folytatnia kell az anyagi mókuskerék harcát, amint az, az Őssejtben tisztán kivehető választóvonallal van megjelölve: a fizikai sík a szellemiektől elhatárolva. Nem tudja, hogyan folytassa, milyen értékek mentén élje további életét, hiszen a szabad akarat, kétkedéssel, bizonytalansággal ruház fel mindenkit a nagy útkereszteződésekben.

Tegye azt, amit a szíve diktál, ilyenkor vállalja-e a megbélyegzést, a gyengeség megbélyegzését, vagy feleljen meg továbbra is a ráció logikus megmásíthatatlan hatalmának, sutba dobva isteni oldalát,- emberségét, odaadását, szerető érzéseit!

Oh, nem, nem azt akarom mondani, hogy az isteni szeretetben nincs ráció! Van, de nem földi viszonylatban vett fogalomként, hanem olyan törvények diktálják az érzelmes cselekedeteinket, amire nincs ésszerű magyarázat, legalábbis még nem értjük az okát, annak, amit teszünk!

Ki kell törni, nem kell megelégedni a lelkünket felemésztő energiákkal, hanem, ahogyan az Őssejt fenti részéből, a vöröses vulkánszerű kitörés látszik, hallgassunk a sugallatainkra, mert, amit közvetíteni akar, értelmezésként ehhez hasonló.

Itt egy emléktábláról szeretnék mesélni, amelyre Széchényi- idézet van vésve, egy olyan Magyar Vándorról, aki messze a szülőföldjétől hunyt el, és aki korát megelőzve hírnevet szerzett piciny hazájának.

Széchényi, Csoma Sándor nagy tisztelője volt, egy róla készült fényképről kis festményt készíttetett, melyet haláláig az íróasztalán tartott, és ennek aranyozott rézkeretére a következő szöveget vésette:

„Az itt ábrázolt sírkő nyugszik hamvain.

Britt társaság emelte tudományos érdemeiért.

Egy szegény, árva magyar, pénz és taps nélkül, de elszánt, kitartó hazafiságtól lelkesítve- Kőrösi- Csoma Sándor bölcsőjét kereste a magyarnak és végre összeroskadt fáradalmai alatt. Távol a hazától alussza örök álmát, de él minden jobb magyarnak lelkében.

Nem magas helyzet, nem kincs a nemzetek véd- őre, hanem törhetetlen hazaszeretet, zarándoki önmegtagadás és vasakarat. Vegyetek példát hazánk nagyjai és gazdagjai egy árva fiún és legyetek hű magyarok tettel, nem puszta szóval, áldozati készséggel és nem olcsó fitogtatással.”

Kőrösi Csoma Sándor nagyon vallásos családban, és vallásos létezéssel kezdte, majd fejezte be életét. A hánnyattatás, nélkülözés alatt soha nem tagadta meg isteni küldetését, nem állt át más vallás hívei közé! Tartás ez, vagy hit?! Döntsétek el Ti kedves Lélektársaim! 

Én ezzel nem azt akarom mondani, hogy a sorsfeladata mindenkinek ilyen nagy horderejű, csak azt, hogy mindenki számára létezik egy Tibet, ahol felfedezheti rejtett képességeit, felismerve az utat, amin végig kell mennie, és ez a belső út a legérdekesebb, ez a legkalandosabb!

Szeretettel Fűzi Erzsébet a SPŐK közvetítője