Bármelyikünk eljuthat egy adott pillanatban, hogy úgy érzi itt a világ vége, nem vagyunk urai többé az eseményeknek, sem önmagunknak, nem szólhatunk bele a bennünk végbemenő fizikai változásba, valami ismeretlennel állunk szemben, amit addig még nem tapasztaltunk.

Érezzük, hogy eddig volt és nincs tovább az a paradicsomi állapot, amit nagy nehezen felépítettünk, megteremtettünk magunkban- körülöttünk, és tudjuk valami örökre megváltozik, és nem tehetünk semmit sem, mert a dolgok önmaguktól életre kelnek, és minden rezgésünk érzi, aminek meg kell történnie, az meg is történik és már semmi sem lesz a régi!

Ezzel feje tetejére áll a „kis” megszokásokkal tűzdelt életünk!

Történjen mindez a már említett személyünket érintő fizikai betegség, vagy a környezetünkben zajló katasztrofális események során. Ha velünk vagy közvetlen környezetünkben történnek tőlünk független események, nem látjuk tisztán sem a kiváltó okot, sem pedig az abból származó következményt, ami előbb, utóbb súlyos lelki problémákat okoz vagy bennünk, vagy környezetünkben!

Egy szempillantás alatt megváltozik körülöttünk minden, nem tudjuk előre kiből mit vált ki az eseménysorozat, mert az addig belső nyugalomban lévő- vagy annak vélt lelkivilágunk a teher és ijedtség által kifordul önmagából, szó szerint kicsúszik a lábunk alól a talaj.

    -   van, aki fűhöz,- fához rohangál elveszítve személyisége legbecsesebb tulajdonságát, 

            -           van, aki letargiába süllyed és megszűnik számára a környezővilág,

-         van, aki már temeti magát, és csak panaszáradat hagyja el a száját kihasználva ezzel az alkalmat, hogy a családtagjaira telepedjen!

Sokan vagyunk, sokféleképpen reagálunk a bennünket érintő problémákra, lehúz- e a mélypontba a kialakult szituáció, sikerül egyedül átvészelnünk vagy segítség nélkül nem megy: - örök dilemma!

Megismerjük igazi önmagunk, képességünket a túléléshez és vagyunk- e olyan erősek, hogy a kialakult helyzethez igazodjunk!

Az első kép ennek az eseménynek a lenyomatát örökíti meg az Őssejtben, hiszen az egyik kezével a fejét, a másikkal istene felé mutogat a benne megjelenő emberalak!

Körülötte káosz és zűrzavar, amit rendbe kell hozni, le kell tisztázni. Pontosan erről mutat tanulmányt a második kép, mert a két részsejt hiánya ezt akarja alátámasztani: megkeresni azt a szakaszt elmúlt éveinkből, aminek akkora súlya volt életünkben, hogy befolyása fizikai megbetegedéshez vezetett!

Mi a betegség kiváltó oka, miért történik minden, milyen tapasztalás származik és következik a személy és családja körül, mind válaszra vár- csak bennünk, és csakis bennünk csapódik le a teljes valóság! Majd a valóság tartalmának energiájával feltöltjük lelkiekben, fizikálisan és a szellemiekben a lenyomat hiányosságát: az- az SZERETETTEL!

Azok, akik nem foglalkoznak spiritualitással, ezoterikus témával, vagy a világegyetemet felépítő energiákkal, csak tapogatóznak a sötétben, mert aki egy picit is foglalkozott személyisége és személye megfejtésével és létének kérdésével, azzal, hogy ki ő, mi végett van e világban! Mit tegyen, hogy jobbá váljon, jobb ember legyen, valamit hagyjon maga után, az azonnal elkezdi környezetében betöltött szerepét és önmagát boncolgatni, hogy rájöjjön a betegségét kiváltó okra!

Ha nem találunk első nekidurálásra semmit, akkor elkezdünk felfelé és kifelé mutogatni, istent és a külvilágot hibáztatni a kialakult helyzetért! Miért csak ővele történik, miért ő szenved a világ hibáiért!

Ismerős a téma, hiszen mindenki került már ilyen eseménysorozatba!

Eltelik egy kis idő, amíg a valóság felszínének kapargatása után, a felhám leválik, és kezdünk kicsit tisztábban látni. Mily csodás dolog és megkönnyebbülés árad szét testünkben, amikor nincs rajtunk mások hibáztatásának súlya! Jöhet az igazi mély munka, a felvállalt sors fontos mérföldköveinek a felkutatása, utólag azok elfogadása.

Keresni az igazságot egyike a legszebb dolgoknak, és megtalálva felismerni, ki az igaz barát, hogy valójában csak önmagunkra támaszkodhatunk, vagy kísér valaki ezen az úton, Isteni jelenléten kívül.

A 3-ik képen a felismerés „aha” pillanata pontosan kitisztul, majd ebből következik a félelem felismerésének testet öltése a 4-es képen, melynek módját az isteni energia különböző formájaként hozhatja létre a felismerés rezgésével.

Íme a gondolataink, érzelmeink, félelmeink isteni kinyilatkoztatása: egy földi viszonylatban kivetített forma, mely nem létezik, csak egy régmúlt esemény érzelmi mintája alapján jött létre!

Vagy Ti, lélektársaim láttatok már ehhez hasonló? Én még nem! De ilyen egy eldúgott, feledésbe merült gyermeki sérülés, mely lenyomatként ott volt az energiabúrkomon, és addig várt, amíg lelki problémáimat elhomályosítja a fizikai fájdalom, mert a sérelmet okozó személy megint ugyanazt az érzést váltotta ki, a már feledésbe merült, ami mélyen a tudatalatt volt elrejtve.

Ez a nonfiguratív "alakforma" az én sérelmeim gyermeki mintázata, megtestesült szimbóluma! Ezt a saját energiámmal a tudatalattimból hoztam felszínre az isteni rezgés segítségével!

Ha feldolgoztuk és csócsálgattuk eleget, mert mindennek időt kell adni, és átlátjuk a félelem gyenge pontjait, ami bennünk már vált ki semmilyen érzést, azaz energetikailag már nem tápláljuk magát az érzéslenyomatot, akkor jöhet az újratöltés, az isteni energia felhasználása.

Utána koncentrálva a részsejtek hiányosságára, azt gyógyító energiával feltöltjük, amint az 5-ös képen megnyilvánul a zöld Őssejt lenyomata, amivel kell dolgoznunk, magunk elé idézve és behelyezve azt a lyukas részekbe!

Mily csodás és végtelen tudás lehet a láthatatlan dimenzióban!

Megsúgja a lenyomatok által, nemcsak azt, hogy valami készülődik, mert a sok Őssejt pontosan erről tanúskodik, hanem azt is, hogy hogyan tovább, szinte lépésről- lépésre elénk tárja, mit is csináljunk, mire figyeljünk és koncentráljunk, és a gyógyítás képességét is mindenki megkapja. Csak tőlünk függ az előjelekben való olvasás!

Bennem ez a riasztórendszer nem alakult ki, azért is jutottam el idáig, hogy szembesültem kellett egy kialakult betegséggel, hiszen nem figyeltem oda az előzményekre, az előjelekre. Azt hittem én mentességet élvezek a testi szenvedéstől, engem nem érhet semmi, hiszen aki folyamatosan energiával dolgozik, nem betegedhet meg!

Oh, milyen hiúnak és felsőbbrendűnek éreztem magam! Elfelejtettem, hogy az igazi alázat és tiszta önfeláldozás hiánya egy idő után önhitté, ebből kifolyólag felelőtlenné és elővigyázatlanná tesz, és azonnal megtörténik a baj!  

Ez a megtapasztalás óriási tanulságrezgéssel járt. Próbálok figyelmesebbé és mélyebbé válni, hiszen láthattátok a képeket, amiben egyik esemény a másikat követte, milyen logikusan és emberi elme által is azonnal megérthető szimbólumok segítségével nyilvánult meg az üzenet, az Őssejt lenyomatában. Voltaképpen ezek egy hónap leforgása alatt történtek velem, és nem volt másra szükség, mint befelé figyelésre- meditálásra, a bennem zajló jelek megfejtésére, és mindenhez csak 5 -azaz öt kép szükségeltetett.

A másik, hogy megszoktuk: mindenki más elsőbbrendűséget élvez, csak a gyógyító felejt el önmagával törődni!

De, ha mégis megtörténik a baj, forduljunk a végtelen szeretetrezgéshez!

Mi ez, ha nem csoda, hogy kézzelfogható tanújelét kapjuk a segítségnek és pontos útmutatásnak a másik dimenzióból!

Van mihez- kihez fordulni: az Őssejtekkel való öngyógyításhoz!

Ezért szánjon mindenki saját részére naponta legalább tízpercet az önvizsgálatra, még mielőtt nem történik semmi változás, mert a koncentrálással sikerül szinten tartani fizikai állapotunkat, vagy ha baj van, gyógyíthatjuk azt minden alkalommal saját magunk a megfelelő Őssejt megidézésével és annak a beteg részre való helyezésével!

Hiszen, végtelen az Őssejtek színpalettája, választhatunk betegségünknek megfelelő töltetű színrezgést az energiaközpont meghatározásával!

Segítsünk magunkon, ne várjunk külső segítségre, hiszen minden a rendelkezésünkre áll, csupán egy kivétel van: HA A SORSFELADATBAN ELŐRE ELTERVEZTÜK A FIZIKAI FÁJDALOM MEGTAPASZTALÁSÁT!

Szeretettel  Fűzi Erzsébet a SPŐK közvetítője.