Szaturnuszi „küldetéses emberek”

 Két kép tartozik ehhez a szöveghez, amelyet a képtárban a Nemzetek Őssejtjeinél találtok meg.

 Ez a két jel akkor jelent meg lakásomban, amikor egy érdekes cikket olvastam nemzetünk nagyjairól, amiben azokról az emberekről van szó, akik minden emberi korlátot leküzdenek életük során, hogy elveik szerint éljenek.

Elveik, hitük, meggyőződésük vezetik Őket, mert sem megvásárolni, sem megvesztegetni társadalmi vagy szociális úton nem lehet. Ők, amit elértek csak önmaguknak köszönhetik, és azon felettes érzésnek, mely a nemzeti elhivatottságból és igaz hitből táplálkozik.

Eddig én nem álltam úgy ehhez a témához, mint egy nemzet képviselője csak, mint egyetemes energiák lehozója, de rá kellett ébredjek arra, hogy e kettőt nem lehet szétválasztani. A nemzetiséget az emberi mivoltunkkal összekötve lehet megélni, de a vallást- igen, a vallás az már egyetemes, az már csak Istenről és isteni küldetésről szólhat.

Úgy, mint ahogy a két kép energiái által megnyilvánult Őssejtek mutatják Isten hatalmas képességét a megfelelő energia lenyomat létrehozásában, hatalmas kegyelmét és dimenzióbeli igazságát, mert egy nemzet, ha nincs építve és kultúrája megőrizve, akkor az a nemzet halálra van ítélve. Úgy, ahogy mutatkozik: a két lenyomat egy nagyba tart, de addig, amíg nem tapasztaljuk meg a kettő közötti összetartó erőt és hatalmas energiát, addig nincs egymásba olvadás, nincs egyetemesség, bármennyire is éreznénk, hogy felette állunk ezeknek a dolgoknak.

Felelősséggel és kötelezettséggel, ugyanakkor kitartó szorgalommal nemcsak egy nemzetet képvisel valaki, hiszen Isten az embert teremtményének tartja, minden hibájával és erényével egyetemben, és tudomásul kell vegyük, hogy nemcsak embert alkotott, hanem emberiséget, közösséget, nemzetet.

Egy remete sem tudja önmagát egyedül fenntartani, kapcsolatok és változatos életmód nélkül, élete rövidebb és élményben- tapasztalatban szegényebb lesz, mint társainak, akik szűkebb, de mégis egy kisebb közösségben élnek. Aki nem fogadja el, hogy tartozik valahová, az előbb utóbb elpusztul, eltűnik a fizikai világból. Erről azok a nemzetek tesznek tanúbizonyságot, akik a régmúltban eltűntek egyik napról a másikra egy röpke pillanat alatt, csak kultúrájuk és hagyományaik töredéke maradt ránk. Nem vállalták fel kivételességüket, nemzeti viszonylatban világi küldetésüket, vagy pontosan tudták, hogy halálra vannak ítélve és ezért nem tettek semmit, és eltűntek.

Fel kell ismerjük, hogy pillanatnyi történelmi csalódottságunkra egyedüli gyógyír: hitünk az egyetemes- Isteni energiában, és belső indíttatásunk a tudás gyarapítására, ezt a két dolgot nem lehet elvenni semmilyen körülmény között az emberi lényektől, hazából ki lehet zavarni, szabadságuktól meg lehet fosztani, de legbelül érzéseinket hittel és hagyományőrzéssel megmenthetjük.

Ebben az egész információban nem akarok sem lázítani, sem forradalomra buzdítani, de az erkölcsi tartása egy embernek abban merül ki, hogy milyen a nemzeti érzelme, öntudata, és teszi azt csendben, méltósággal és alkotással, nem pedig sárdobálással és üres frázisok puffogtatásával.

Kiváló tudósaink, építészeink, művészeink, sportolóink élnek itthon és munkálkodnak azért, hogy hazájuknak hírnevet és dicsőséget szerezzenek, de ők mindenhol el vannak ismerve a világban csak hazájukban nem.

Sokan sokszor elmondták ezt, hol lázító, hol körmönfont mondatokkal, de egy biztos: a láthatatlan világ most először üzen ily módon a lenyomatok által, hogy a reményt ne veszítsük el, az elveinket őrizzük meg addig, amíg hatalommá nem fajulnak, mert akkor már minden más megvilágításba kerül, akkor már nem leszünk másak csak olyanok, akik ezt a csendes „népirtást” cselekszik.

Sajnos e cselekedetnek látványos példáit ismerjük, de ha nem veszítjük el hitünket, és ebbe tudunk kapaszkodni, akkor a szenvedést és megpróbáltatást is jobban kibírjuk.

Csendben és méltósággal tegyük a dolgunk, ki- ki a maga területén, és imádkozzunk, hogy ennél nagyobb sérülés ne érje nemzetünk!

A SPŐK közvetítője                                           Lásd. a Szaturnusz szülötteire jellemző mitológiai, lélektani, szellemi vonatkozásait

Szaturnusz       Struktúra, szilárdság, lehatárolódás. Tartás, stabilitás, kitartás, következetesség. Határok, és elhatárolódások. Forma, sűrítés, koncentráció, kristályosodás, lelassulás, megmerevedés, a törvény, a rend. Kontroll és korlátozás. Hagyomány, kötelesség, bizalmatlanság, pesszimizmus, elégedetlenség, nélkülözés, aszkézis, komolyság, keserűség. Alázat, realitás, keménység, hidegség, felelősség.   A görög mitológiából ismert a félelmében saját gyermekeit felfaló Szaturnusz története. Mindaz, amit létrehoztunk, kimondtunk, megcselekedtünk mind-mind egy olyan gyermek, aki később ellenünk fordulhat és ettől fél, szorong a Szaturnusz. Mindig önmagunkkal kapcsolatos feladatot jelent. A "lenyelt gyermekek" csupán megérnek arra, hogy megvalósulhassanak. „Saturnus tehát felelőségteljes külső állást foglal el. Ehhez rendkívüli koncentrációra, nyugalomra, türelemre, és óvatosságra van szüksége. Gyermekeit azok éretlensége, fejletlensége, tapasztalatlansága miatt kell felfalnia. Le kell nyelnie őket, ha el akarja kerülni a biztos bukást. Saturnus tehát a következőt tanácsolja: összpontosíts, szabadulj meg a gyerekes kívánságoktól, fojts magadba minden kiforratlan dolgot pozíciód megerősítése érdekében.” (B. A. Mertz) A Szaturnusz a jóléti, komfortos, érzelmi élet frusztrációja. A Nappal (tudatos Én), a Holddal (ösztönös reakciók), az Ascendenssel (viselkedési minták) való kapcsolata a gerince a jellemrajznak. A Szaturnusz megmutatja; amit az egyén akar (Nap - Szaturnusz), amire szüksége van (Hold - Szaturnusz), a stílust amivel ezeket eléri (Asc - Szaturnusz). Egy kollektív archetípusról van szó, amely kielégítetlenséget, csalódást, meghasonlást okoz, miután elértük amire vágytunk. A Szaturnusz megmutatja az egyéni feszültségeket; ugyanakkor lehetőséget teremt egy magasabb szintű tudatosság elérésére. Bármennyire is úgymond emelt, vagy jól pozícionált is a Radixban, mégis az élethez tartozó harcokra hívja fel a figyelmet. A Szaturnusz megvizsgálja, hogy képes vagyok-e felismerni és elfogadni a korlátaimat, melyek azt jelzik, hogy ember vagyok: testem van, személyiségem van, érzelmeim vannak. A Szaturnusz elvárja, hogy tudjam meddig terjednek a határaim és azokat ne lépjem át. Ne értékeljem túl magam. Máskülönben nagyon magasról zuhanok majd és az fájdalmas lesz. Elvárja, hogy megismerjem képességeim árnyoldalait is – sőt, elfogadjam és integráljam is azokat. Vizsgálata a következő kérdéseket veti fel: Készen állok-e bevonni az életembe az árnyékomat, mint egy részt önmagamból és nem másokat okolni a kudarcokért? Képes vagyok-e mindenért átvállalni a felelőséget? Téves viszonyulás nem cselekedni. Valamit „nem tenni” is felelőséggel jár. A Szaturnusz integrációja válsággal járhat.                 „A Szaturnusz kifejezi a struktúrából adódó külső és belső törvényszerűségeket, a törvény alá vetett embert. A sors jelentkezhet tehertételként, vagy kötelességként is, amelyek felvállalása kötelességtudó, nagy felelősségtudattal rendelkező jellemet hoz létre. Az Árnyék összefügg a Szaturnusszal kapcsolatban már említett karma-fogalommal is. A karma által hozott sorsesemények gyökere, oka ugyanis önmagunkban van, ennek forrásait azonban nem ismerjük fel magunkban, hanem külső eseményeknek tulajdonítjuk. A karma fogalma a karakterben elrejtett nem tudatos sorsmeghatározó vonásokat takarja, amelyek magukhoz vonzzák, s az ego céljaitól eltérően alakíthatják a körülményeket. Szenvedést, vagy destrukciót ez olyankor okoz, ha a tudatos életkoncepció közvetlenül összeütközésbe kerül azzal, amit a lélek harmóniája megkívánna.” (Pressing Lajos: A Szaturnusz archetípusa)                         A Szaturnusz lélektani vonatkozásai       „Ki vagyunk osztva. Megvan a helyzetünk. Mit tehetnénk a a szabály ellenében?! Mint mozdulatlan csillagok az égen, változatlan rajzunk és jellemünk.”   Az ember az a lény aki tisztában van meghatározottságával, természeti és társadalmi korlátaival. Akkor vesztem el a szabadságom, ha elidegenedek magamtól, a társamtól, illetve: ha a környező világom szerepeivel, intézményeivel, törvényeivel elidegenedik tőlem. „Akkor félek igazán, ha a sötétben találkozom árnyék-önmagammal, s nem ismerve meg őt, megijedek tőle.” A szabadság kockázattal és felelőséggel jár, de hiánya ennél is komolyabb kellemetlenségekkel: egyrészt elkeseredettséget és reménytelenséget okoz, másrészt fantázia szülte pótlékokkal táplálja az embert. A gondolkodó remény helyébe a buta remény lép. A legáltalánosabb lélektani hatása erős, néha túlértékelt felettes énben érzékelhető. A külső Szaturnusz (szülők, nevelők képében) tabukat, frusztrációkat, szorongásokat, a bűntudat érzését ülteti el bennünk – majd belső Szaturnusszá válik, azaz a lelkiismeret környezet által meghatározott , individuális részévé.           VÉLEMÉNYEDET LEÍRHATOD ITT: STELLIUM KEREKASZTAL »       [nyomtatható változat]         ::: prológus :::   ::: konzultáció :::   ::: edukáció :::   ::: asztrológia :::   ::: pszichológia :::   ::: appendix :::   ::: kontaktus :::

© stellium asztropszichológia 2001-2006 | online asztrológia magazin | e-mail: stellium@t-online.hu | design: tick ervin