Számtalan esemény, és ezek sorozata váltja ki azt, hogy egyáltalán foglalkozzunk önmagunkkal, megoldjuk problémáinkat nem emberi segítséggel. Először is önmagunkban vetett hitünk az, ami ezt az egész szemléletváltást "kiprovokálja". Akik a spirituális világgal kezdenek el foglalkozni emberi viszonylatban mellőzve voltak, meg nem értve, háttérbe szorították őket nemük, színük, vallásuk, beállítódások, intelligenciaszintjük, családi állapotuk miatt, legalábbis a legnagyobb többsége ezen lelkeknek nem álltak ki önmagukért, mindig valakiért lemondtak saját véleményük kinyilvánításában. Vagy ha hallatták hangjukat egércincogásnak tűnt, vagy oda sem figyeltek. Ők inkább belső világuk felé fordultak, kifelé csendes. meghunyászkodó, alázatosnak tűntek, ez a külvilág szerint a pozitív megítélés volt, de hallottam én buta, naív, átverhető, becsapható ember meghatározást is. Ez az embertípus már annyira rosszul érezte magát a bőrében, hogy szellemi síkon- meditáció, álom alkalmával felvette Isteni Önvalójával a kapcsolatot természetesen ezen a szinten még minden a tudatosságon kívül zajlott, és egyeztetve elhatározták változtatnak sorsfeladatuk dimenzióbeli megvalósításán.

Azok, akik ezen a síkon- fizikai síkon oldják meg betervezett létüket, csak a matéria elfogadásának képességével valósítják meg földi feladataikat. Akik az isteni oldal képességeinek megélését tervezték be vagy papok, apácák, vagy valamilyen vallásos küldetéssel programozták életük alakulásának menetét, vagy, ha nem isten szolgájaként, de valamilyen humán területen élik meg ezen isteni oldal képességeit: önzetlenség, segítőkészség, azonnali segítségnyújtás, azaz a szeretet különböző változatai megélésében. 

De visszatérve a mellőzöttekre, meg nem értettekre, akik nem programozták be a karrier magasszintű megélését, ők egy adott pillanatban, szabad akarat szerint elhatározzák, hogy változtatnak sorsukon, isteni segítséget kérnek, de nem ám a neveltetésük beprogramálása alapján, hanem igazán szívüket megnyitva kitárulkoznak az isteni dimenzió hullámainak. Belőlük lesz egy olyan földi szerepet megélők hada, akik segítenek, és csak segítenek, félretesznek minden önös érdeket, mert csak így tehetnek, másképp nem. Csak így érzik jól magukat, csak így tudják megélni a belülről feszítő önzetlen szeretetet.

Nekik a Spők egy adott pillanatban megnyilvánulhatnak egy sikeres meditáció, vagy lelki, szellemi katarzist követően, és a már régebben elkészített fényképeken is láthatóvá válnak.

Egyik gyermekem kérdezte a minap vetített  Müller Péter előadást követően, hogy miért csak egy- két férfi van a hallgatók között? És láss csodát a fent leírtakkal cseng össze ez a kérdés és nem tehetem, hogy nem írom le ezt az észrevételt Nektek is, hiszen annyira magától érthetődő kérdés. Vannak olyan férfiak, akik több női jellemző vonással rendelkeznek, akik a szeretet rezgésüket családjuknak, szakmájuknak, országuknak építésére, szépítésére használják, és mélyebb értelmet tudnak adni cselekedetüknek. Ők már tudják milyen kehelynek lenni, ők már tudják az anyai egységet, már voltak nők előző életükben. Ők a jelenlegi életükben spirituális oldalról szeretnék küldetésüket megvalósítani. Ők a művészet- férfi képviselői, ide tartozik a művészet minden ága, ahol önmagukat kell megteremteni egy olyan formában, ahogy az istenes rezgésük azt sugallja.

Nemrég olvastam egy beszélgetésre épített művész bemutatását, és ami azt hiszem nemcsak a művészet mottója lehetne, hanem minden ember a világegyetemben eszerint kellene működjön. A grafikus neve Simon András és a könyv címe pedig "Istenről beszélő vonalak", amiből egy részletet szeretnék kiemelni: ...akkor a művésznek el kell vonulnia, be kell zárkóznia a csend egyszemélyes elefántcsonttornyába, és engednie kell, hogy hassanak rá az átélt élmények. ... Befelé figyelve ilyenkor kell a művésznek újra és újra megfogalmaznia önmagát és a körülötte lévő világot. Ebben senki sem segíthet neki... Az a művész, aki vágyakozó szívvel átadja magát Istennek, aki valóban elismeri, hogy a tehetsége felülről kapott ajándék, egyszer csak átéli, hogy Isten elkezd rajta keresztül alkotni... ezért alkotás közben állandóan szólongatja: "Gyere, Uram, könyörülj rajtam, kérlek, segítsd ezt az érzést, ezt a gondolatot jól kifejezni, kérlek dicsőitsd meg magad abban a tehetségben, amit nekem adtál". És amikor az ember akár alkotás, akár rajzolás, akár írás közben így szólongatja az Istent, akkor máris nincs egyedül."

Ez az érzés az, ami az Őssejteket megnyilvánítja, ez a rezgésmagasság megmutatja számunkra, hogy nem vagyunk egyedül, és bármilyen forma a másik dimenzió képét létrehozhatja. Ha hiszünk abban, hogy az életnek nincs vége a halál után, és hiszünk önmagunkban, hogy nem teszünk senkinek semmilyen rosszat csak önhibánkon kívül, akkor Isten rajtunk keresztül energiánkon át megmutatkozik, mindenkinek személyreszabottan. 

Meg kell jegyeznem zárójelben, hogy vannak természetesen olyan sorsfeladattal leszületett nők, akik rendelkeznek spirituális képességekkel, de nem tervezték be ebben az  életükben ezt az istenes rezgést. Ők megkapják az elismerést, a hatalmat a karrieren át, hogy önmagukat kifejezzék, hogy önmagukat megéljék függetlenségben, másoktól nem félve, hogy mit mondanak, hogyan tesznek az csak az egyéni belátásuktól függ.

A fentebb említett önzetlen szeretet csak egy anyai szívben alakulhat ki, nem azért mert a férfiak nem tudnak úgy szeretni, de testük sohasem lesz egy másik lélek kelyhe, sohasem fog dobogni ezen a fizikai síkon szívük egy másik lélek helyett. Ez az összeolvadás felemeli a nő rezgését, ad egy olyan istenes teremtő energiát úgy a testnek, mint a léleknek, megváltoztatva érzéseit, kitárva csakráit, nyitottá téve energiaburkát az isteni rezgés iránt, megteremtve ezzel a Spirituális Őssejtek egyik földi forrását.

Ebből már kialakulhat egy gyökér, egy közös eredő az Isten teremtő rezgésével. A nőknek ebben a spirituális érában könnyebb dolguk van, mert számunkra hamarabb nyilvánulnak meg az Őssejtek. Hiszen tudjuk önzetlenül felajánlani testünket egy magasabb, tisztább rezgésnek, és alázattal, erős hittel fogadni a láthatatlan dimenzióban betervezett forgatókönyv bármilyen katarzisát. 

Nem vagyok sem angyal, sem szentfazék, csak szeretem az embereket, és ez segít a mindennapjaim akadályait sikeresebben átugrani, mert ha például többen elítélnek, megszólnak és kommentálják cselekedeteimet anélkül, hogy rám hangolódnának, azaz destruktív módon állnak hozzám, és akad egy ember, akinek a szeme, a beszéde szeretetről árulkodik, az az egy semlegesíti a többi alacsony rezgésű üzenetét. Hát ezért jó élni, erre mondják, hogy van miért élni, és akkor nem beszélek a többiről: gyermekeim, férjem, családom, és mindenek tetejébe a Spirituális Őssejtek, akik segítségével enyhíthetem a legbelső fájdalmaimat, mert tudom, hogy Ők mindig velem vannak. 

Fűzi Erzsébet a SPŐK közvetítője

 .