Következő 10 cikk

Előző 10 cikk

ZUHANÁS folyt		2010.11.02. 12:26
30. Az emberré válás szabályai Sohasem éreztem bátor embernek magam csak egyetlen egyszer, mikor a párommal nekiindultunk a zöldhatárnak. Máskülönben, még akkor sem jött elő ez oldalam a tudatalattimból, ha valamilyen baj érte gyermekeimet. Rohantam el a helyszínről és kiabáltam férjemnek. Ezért ha országos összefogás van, amikor segíteni kell, azt csakis a távolból, gyógyítással és imával vagyok képes, és anyagi támogatással.  Az országunk árvízkárosultjait, és a vörös iszap sújtottjait messziről voltam képes magam elé képzelve gyógyítani, hívva földi segítőimet,- angyalaimat. Pedig erősen vágyok, hogy segítsek, azonban számtalanszor tanúbizonyságot nyertem, veszély esetén tehetetlen vagyok, lefagyok pillanat alatt, elgyengülök, és nem látok tisztán, vagy elkezdek sírni, ha szenvedést vagy fájdalmat látok. Ezt teszem egy ideje: ha katasztrófa üti fel a fejét valamelyik világrészen, ha eltávozik valaki, vagy ha, olyan helyzet adódik, amikor környezetemben a szív húrjai megpendülnek.  Átérző vagyok, és ez kihat a mindennapjaimra. Majdnem mindent átélek a szenvedő lélekkel együtt, ugyanúgy egy könyv esetében, a zenéről nem is beszélve. A kitömött állatoktól kimondottan rettegek! Érzem haláltusájukat! Sokan vannak így, mert a vörös iszap következtében, érezhetően nagyon nagy volt az összefogás még nemzetközi viszonylatban is országunk tátongó sebéért. Nagyon sokan imádkoztak, mert sokan érezték, hogy rés keletkezett a Földön, nehezen regenerálódik a felszín, sok- sok munka és odafigyeléssel, több év után múlik el a mérgezés.    Ennyi ima, és általa kibocsátott magas rezgés a földrengésekkor, hurrikán esetében hagyta el a Földet, majdnem olyan erősségű, mint amikor a Szent Atya távozott az élők sorából. Akkor úgy érzékeltem, hogy a Földet körbe ölelte a határtalan szeretetháló és ezzel emelkedett minden ember energiája. Rá lehetett tudatosan kapcsolódni erősítve sajátunkat, de azok is kaptak belőle, akik más mentalitásúak voltak. Tény, hogy többektől hallottam, aki érintkezésbe lépett vagy rákapcsolódott erre az energiahálóra, a felvett vagy átérzett rezgéssel nem tudta szíve hangját, dobbanását csendesíteni: dübörgött, lüktetett milliárdnyi lélekkel egyetemben. Ez az energia az univerzum másik sarkában is érzékelhető lehetett!     Csodálatos dolog ez az energia! Az életünk egy kaland, vagy így vagy úgy tapasztalunk. Játszmáinkat nyitott szemmel kell végig csináljuk, másként lelkünk csak résztvevő és nem szereplő. Testünk is a cél érdekében lesz olyan amilyen, ahhoz egy lélek dukál, ami felett a szellem őrködik. A cél megtapasztalni minden lehetőséget, és „amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra”. Mielőtt leírnám beavatásom érzéseit, azokat az energia típusokat, amelyekkel elláttak fentről, elmondanám Chérie Carter- Scott tíz pontba összegyűjtve földi leszületésünkkel kapcsolatos észrevételeit. Hogyan válhatunk olyanokká, akikre „odaát” vár egy kis meglepetés, ahogyan édesanyám szelleme üzente: „sem úgy nincs, ahogy azt te gondolod, sem úgy, ahogy azt hirdetik”.   Kapunk egy testet, akár tetszik, akár nem, földi életünk alatt ez a mienk. Folyamatosan tanulunk, azáltal emlékeink újra élednek. Ezeket vagy értékeljük és újrahasznosítjuk, vagy lényegtelennek tartjuk és elfordítjuk orcánkat. Nincs balsiker, csak tanulság, mert a fejlődés próba szerencse folyamat, azaz kísérletezés. A „sikertelen” kísérletek éppúgy a folyamat részét képezik, mint az „eredményesek”. Ez a lecke addig ismétlődik, míg nem tanulunk belőle, hiszen ugyanaz a lecke a legkülönbözőbb formákban kerülnek elénk, addig, amíg nem értjük a tanulságot. Miután felfogtuk, továbbléphetünk a következő szintre, de itt is van választási lehetőségünk. A folyamatos tanulásnak soha nincs vége, mert minden életszakasznak meg vannak a maga leckéi, amelyek várnak ránk, ha megérjük azt a kort.

ZUHANÁS folytatása		2010.10.27. 12:09
A szerencsefia -Folytatás   Én nagyon szerencsésnek érzem magam, nemcsak szüleim miatt, mert olyanok voltak, amilyennek kellett lenniük. A férjem, gyermekeim, testvéreim létezéséért nagyon hálás vagyok az égieknek. Sokszor játszadoztam el egy másik variációval: ha nem hagyjuk el születési helyünket, hogy alakult volna az életünk? Vajon a spirituális megnyilvánulásokkal ilyen erősen ismerkedem meg? A párhuzamos törvények szerint: igen és erőteljesebben, és, egyáltalán nem is szerzek tudomást az ott munkálkodó erőkről. Hálával tartozom barátnőimnek Ildinek, Áginak, Gyöngyinek, mert az ő rezgésük nélkül nem jött volna létre a dimenziókapu, az átjáró a másik világba! Akkor, nem ismerem meg az Őssejteket, és nem válok kutatójukká! Ha nem hagyom ott mindenemet emlékeimmel együtt, ennyi üzenetet nem adhattak volna át a Spőkök, mert nem tehettem volna foglalkozásom végett. A fényképek, és megannyi meditációra nem lettem volna képes, más körülmények között éltem volna.     DE megismertem az isteni mintákat, az isteni rezgések lenyomatát, és már nem tehettem semmit, az út adta magát. Ráléptem tudattalanul, és útközben tudatossá váltam. Minden gondolatom csak elemzésükkel volt elfoglalva, nem lehetett másról beszélni velem. De erről már tettem említést! És most sem hagytam fel kutatásukkal, csak moderálom magamat, és az általuk szerzett tudást próbálom átadni! Nem akarom magam fényezni, de igazi parakutatónak éreztem és most is annak érzem magam Ezért hajtottam magam, hogy a parapszichológiát is elvégezzem, de két teljes év alatt egy lelket sem találtam osztálytársaim között, akit ugyanúgy megérint a spirituális őssejtek kutatása.    Én szerencsésnek érzem magam, akit a másik világ kegyeibe fogadott, és felvillantotta az isteni lehetőségeket! Igaz követőket nem találtam, de az idő nem véges! Igazi kutatóvá váltam, számtalan elolvasott könyvvel a hátam mögött. Mindent feltettem egy lapra: életem hátra lévő részét az ő megfejtésükre áldozom, hiszen a rejtvény mintája adott. Meg kell találjam a kódot, a szimbólum vezérfonalát, és össze kellett illesszem a tények darabkáit! Egy eszme, egy ötlet, egy hipotézis megszállottja lettem, és közben nem vettem észre, hogy gondolkodásom beszűkült, majdnem csőlátásom lett. Egyedül a probléma érdekelt, hogy higgyenek nekem, és a mintázatok létezésének elfogadását tartottam normális állapotnak, egyedül és kizárólag e téma foglalkoztatott. Én is elhagytam volna magam, nemhogy a barátaim!   Nem érdekelt más véleménye, csak is a teóriám, hogy üzennek általuk, szinte lángbetűkkel lebegett szemeim előtt: feladatom az, hogy ismertessem meg a világgal az emlékgömböket, hogy kik vagyunk, és miért vagyunk ott, ahol vagyunk. Hogy nem kell messzire menniük például Tibetbe, vagy Indiába, vagy elzarándokolni messzire, mert itt van a lehetőség körülöttünk, és kapva kapjunk utána. Ne mások lába nyomába lépjünk, és mások meggyőződését kövessük, hanem az isteni térképben elrejtett üzeneteket megértsük és alkalmazzuk saját önvalónkra. Magunkkal érdemesebb foglalkozni, hiszen pénzbe sem kerül, csak időt kell szakítsunk a fényképezésre. Mindenkinek vannak a gondolati burkán, azaz aurájában az a lenyomat, ami a kapcsolatfelvételre utaló szimbólumokra utalnak, és amelyek segítségével megnyithatjuk a csatornákat. Felfedezni véltem egy törvényt, és mindent egy lapra tettem tudattalanul. Semmi tudatosság nem volt bennem, mindent a tökélyre akartam vinni: törvényt, szimbólumokat hozzá, és felállítani az én univerzumom alapjait. Gondoljátok hiábavaló volt! Mégsem tehetek másképp, őket kutatom most is. Talán abban bíztam, hogy az ismeretlen erők megérzik a vágyat bennem, hogy legyen kinek átadjam tudásom. Vakon hittem benne, hogy a természetfeletti hatalmak kapcsolatot keresnek azokkal, akiket megérint az isteni térkép mintázatának megfejtése. Elfelejtettem, hogy ez az én utam, és mások nem ezen járnak, más a sorsfeladatuk. Az álmom után még tisztábban látom küldetésemet, így váltam tudatossá!!   Tudjuk, a megfelelő időben a megfelelő helyen kell tartózkodjunk, hogy a kapcsolat a másik oldallal létrejöjjön. Azoknak a rezgéseknek össze kell gyűlniük, amelyek lehetővé teszik az energia átsugárzását: ide kellett költöznöm, azt kellett tanulnom, amire nyitottá váltam, azokkal az emberekkel kellett találkozzam, akikkel összehozott a sors! Ezek a jelek egyértelműen arról árulkodnak, hogy minden, amit tettem a családommal közösen, meg voltak írva előre! Mindnyájunknak országot, szívet kellett cserélnünk, hogy ez a konstelláció megszülessen!

Zuhanás folytatás		2010.10.27. 01:28
Mindenkinek meg van a helye a lenyomatban, minden mindennel egybevág, és léte isteni. Folytatás Megkérdezhetitek, hogy mi köze a szerencsének a spiritualitáshoz? Nagyon sok minden. Akinek első perctől kezdve megfelelőek leszületésének körülményei, minden akadály simának tűnik, könnyű lépéseket tehet a világosság felé! Mit jelentenek a leszületés körülményei? Hogy a szülők azt adják gyermekeiknek genetikailag, minek segítségével a sötétet világosnak látják. Az optimizmus, az önbecsülés, önelfogadás mind, mind következmények. Ha valakinek osztályrészül jutott a nehéz sors, legyen az fizikai vagy anyagi, vagy nemzeti, isteni beavatkozással megtalálhatja azt a munkaterületet, ami felszabadítja kifejtett tevékenységén keresztül lelkét, amiben örömét leli, és teljesnek érzi életét.   Megemlíteném itt édesapámat és több millió embert, akinek, mint a múltban, jelenben, és jövőben is, övéhez hasonló az életkörülménye. Ő nagyon jó kezű asztalos volt, sokszor éjszakákba nyúló munkái során néztem, ahogyan a fa megéled a keze alatt, kihozza kezdeti színtelenségéből csodálatos árnyalatait, a fa évgyűrűi megnyíltak előttünk. Az érdes felületet, oly simává és csillogóvá változtatta! Szinte megszólalt! Mondogatta közben: ilyenek az emberek is, az érdes felület alatt csodálatos mintázatok rejlenek, amit egy ügyes „mesterember” a felszínre hozhat, megmutatva a benne rejtőző szépséget, az igazi isteni oldalát bárkinek.   Sokszor kibiceltem figyelve áhítattal arcát, szinte átszellemült elfoglaltsága közben: istennek tetsző munkát akart végezni. Nagyon vallásos ember volt és munkáján keresztül adott hálát Istennek, hogy magyarnak született, még akkor is, ha nem mutathatta ki érzéseit!.Megbecsülte a kapott képességét, magyarságának így akart hírnevet szerezni, amiért hálálkodott is örökösen. Ezért lettek oly tökéletesek a kezei közül kikerült csodálatosabbnál, csodálatosabb intarziák, bútorok, és az aprólékos munkák, amire felkérték. Szerintem ilyen hozzáállással, minden számunkra kiosztott „kártyát” hasznunkra fordíthatunk, hogy sorsunkat beteljesítsük. Kinek milyen kártyát osztottak, fogadja el, ha tud, változtasson, ami természetesen nagyon nehéz, de akarattal végig lehet vinni. Mindig egy picivel többet tegyünk önmagunkért. Azt hittem, minél többet tanulok, annál bölcsebb leszek, és majd idővel átadhatom gyermekeimnek, tanítványaimnak. A kétirányú közlekedés az én esetemben nem működött. Bár tanultam, s jöttek az üzenetek, sorsom nem az volt, hogy tudásomat átadjam, mert huzamosabb ideig nem volt közös utam senkivel. Régebben rágódtam rajta, már tisztán látom helyzetem. Azért ismétlem el, hogy tanuljatok belőle: ha egyszer, kétszer valami nem sikerül, nem szabad erőltetni, más irányba kell arcotokat fordítani.   Nagyon sokan vannak, akik mások életén keresztül megtapasztalhatják önmagukat! De ezeket, csak az angyalok, és magasabb rezgésű lények tehetik meg. Az emberek között kevesen vannak, akik hitelesek tisztánlátásból, kivételes spirituális képességükkel kiemelkednek társaik közül, és mélyen hallgatnak róla. Oly egyszerűek, hogy szinte észre sem vesszük őket a mindennapi maszkjuk mögött, de egy igazi „mesterember” érzékeli kivételességüket, és csiszol egy picit rajtuk. Az igazi gyémánt nyersen kavicshoz hasonlít, mint a megmunkálatlan fa drága édesapám keze alatt! A mester csak annyira csiszolja a felületet, hogy átlátható legyen mindkét irányban: gyémántnak a karátját, a fának a mintázatát. Annak feléledt lelke lássa mi van körülötte és észrevegye a külvilág szépségét. Ennyit szabad tennie egy igazi vezetőnek, megmutatni a fizkai lét szépségét és akadályait,- oly mértékben, hogy el nem bukjon hiúságból. A bukás terhét nem vállalhatja senki, felelősek vagyunk társainkért. Ennek következménye több szint ledolgozása az isteni lenyomatig.

Zuhanás folytatás		2010.10.26. 14:27
29. A szerencsefia   Mivel mérik a szerencsét? Mit nevezünk szerencsének! Egy fiatal lélek melyik kategóriába tartozik balesete után, ha fizikai nyomokkal jön ki belőle, és lelke is falakat épített maga köré? Védőszelleme végig kísérte útján előre láthatóvá téve önmagát a szerencsétlenséget megelőzően, de ez sem boldogítja. Az emberi léleknek mindig valamilyen kézzel fogható dologra van szüksége, hogy higgyen!, Láthatóan mégsem elég! Még az angyali megnyilvánulás után sem változik mentalitása, még így is „istenvertének” gondolja magát! Nem veszi észre, hogy szelleme előtt kitágult a horizont, szárnyalhat, mint a madár az égbolton át. Más dimenzióban gondolkodva, a fátyol fellebbent előtte és nem él vele.   Van- e csak ilyen, vagy olyan személyiség? Miszerint kapunk képességeket?  Halljuk folyamatosan, hogy okkal történnek a dolgok! És, ha nem így lenne! Ha utolsó pillanatban megváltozna minden, és erről mi döntenénk! Hiszen szabad akaratunk van! MI választhatnánk, hogy megtörténjen ez vagy az?!   Tudom, keverednek a jegyek, keverednek a sorsfeladatok, hogy minél komplexebb tanulságot építsünk be a lenyomatba. Azt is tudom, hogy a tapasztalások miatt a felsorolt feladatok következtében egyik életet ilyennek, a másikat olyannak választjuk! Hány milliárd lélek leszületett már a Földre, akik által Isten megtapasztalhatja önmagát!? Még hánynak kell szenvednie, amíg beépül az isteni lenyomatba a szomorúsággal, bánattal, kínnal járó rezgés? Vagy nem is erről szól az egész Univerzum Törvénye?   Ahogy kihajt a tavasz, és az ősz betakarít az elhalással mindent, úgy érzem, hogy van utópia, amit meglehet valósítani, ahol nincs szenvedés, üldöztetés, megkülönböztetés. Ahol az energiák harmonikusak és kiegyenlítettek, függetlenül attól, hogy milyen lenyomatból származik. Ahol ember- ember ellen nem támad, ahol a lelkek tisztán láthatóak a maga nemességükben és szuper összetételükben! Ezzel együtt van illat, szag, meg virág, pillangó, állatok és sorolhatnám a többi földi gyönyörűséget! Ahol lehet pihenve tanulni, nem kell félni, mindenki egyenlő egy bizonyos időintervallumig, amíg egy magasabb lépcsőfokra nem lép. Itt a szépség szeretetét, a természet megbecsülését sajátítjuk el, átérezve a növekedést, a sokszorozódást, és a szerelem tisztaenergiáját. Élve és örökös pihenésbe tanulunk meg mindent. Jöhet a következő szint, ahol az érzelmekkel kapcsolatos különböző gyakorlatok során megtanuljuk a szeretet kifejezését. Ahol a Földön leélt életek könyvtárát fellapozva átértékeljük magunk és mások tapasztalásait.   Vagy más lényként születünk? Vagy más dimenzióban testen kívül? Mivel úgy gondolom, hogy fizikai testünk talán atomok szempontjából a közöttük meglévő kötések folytán különböző formában nyilvánulnak meg, más sűrűséggel, akkor az ezzel járó fájdalmak nem lesznek jellemzőek ránk. Ott fogjuk folytatni: magasan rezegve, fizikai testünk talán átlátszó lesz, és nem fáj majd a fogunk, vakbelünket nem kell eltávolítani, nem lesznek törések, stb., stb., és az öregeket sem hagyja el memóriája, utolsó percig öntudattal és egészséggel rendelkeznek. Egy kicsivel leszünk másak, de az dimenziós különbségű. ! Hiszem, hogy lesz ilyen lépcsőfok az isteni lenyomatba való végső belépésünk előtt. Hiszem, hogy a jövőkép a szintekkel és lépcsőfokokkal létezik minden ember számára, a bűnözők, a gyilkosok, és mások még kimondani is borzasztó jellemek, már megtisztulva rezegnek. Lehet, hogy nem olyan könnyen teszik meg az utat, lehet esetükben a lélek a lépcsőzetes felemelkedést választotta, de idővel?- elérik, és tanulnak folyamatosan a beolvadásig. Mindenki saját maga dönti el meddig tart ez az átalakulás, és tudomásul kell vegyük, hogy a lehetséges jövőképet míg el nem érjük, el kell fogadjuk a sokszori leszületés fogalmát. Az eggyé olvadáshoz fájdalommal, bánattal járó tapasztalásokra szükségünk van. Mindenkinek meg van a helye a lenyomatban, minden mindennel egybevág, és léte isteni.

ZUHANÁS folytatása		2010.10.24. 12:51
28. El Camino   Ezek a „Zuhanás”- l járó gondolatok, az én El Caminom! Minden régi esemény, ami valaha történt velem, a fentiek beavatkozásával a felszínre kerülnek, lehetőséget adva megismerni önmagam. Először elvesznek mindent, utána visszaadják képességeinket, mindent más megvilágításban!   A mélység, ahova elástam emlékeimet, szinte kilöki magából azokat. Mindig a megfelelő tanulsággal, és mégis másképpen, teljesen tisztán, érthetően látom őket. Nem tőlem függ. A másik dimenzió 99, 9 %- s munkája, 0, 1 % hitem. Csak kell hagyni, hogy történjenek a dolgok: jobb előbb, mint később szembesülni önnön magunkkal! Miért éljük át a test elhagyásával azon rossz érzéseket, amit itt a fizikai síkon még jóvátehetünk, még javíthatunk dolgainkon!   Ezt, át kell adnom!  Másképp nem tehetek! A saját önmarcangoló, búskomor, néhol szirupos szavaimat le kell írnom, mert egyszerűen szétvet az íráskényszer! Hányszor sutba dobtam, próbáltam távol tartani gondolataimat az álomtól, az energiától, ami valahányszor leültem írni szinte delejessé tett, lebegtem és utólag nem értettem, hogy hagyhatják el ezek a sorok elmémet!   Rájöttem: szívből gondolkodom, szívből írom a savakat! És nem én irányítok! Ezt végig viszem, és tudomásotokra hozom tapasztalataimat, mert így kell tennem, hiszen így is megtörténhet egy szembesítés, szembesülés! Nem feltétlenül szükséges egy hosszú kimerítő „életszakaszt” megtenni, mert vannak emberek, akik nem képesek fizikailag vagy nem tehetik anyagi okokból, hogy útra keljenek. Azonban,- ha benne van a pakliban nincs mentség, meg kell tenni a zarándokutat.   Választás elé vannak állítva! A fontos megérteni, hogy eljött az időa tapasztalás forr ására rájönni. A következményeket felismerjük és beépítsük. És ne az önmarcangolás legyen osztályrészünk folyamatosan- egy elkövetett hibás döntésért. Nem kell áldozatnak válni, vezekelni értelmetlenül, a múlt árnyait nem kell felruházni személyiségjegyekkel, hogy kísértő szellemként találkozzunk velük újra. Itt és most a tettek mezejére kell lépni és megkeresni azt a személyt, akit megbántottunk, megsértettünk, vagy valamilyen úton tudomásukra kell hozni, hogy érdemesek vagyunk a megbocsátásra.   Vélem, hogy a lelkiismeret-furdalás, a szellemek létrejöttének melegágya. Elrendezetlen sors számlák, vélt vagy valós sérelmek, mind- mind hozzájárulnak egy belső rossz érzésnek. Nagyon sokan vannak, - hála istennek most nem magamról beszélek, de volt szerencsém közvetlen közelről megtapasztalni a másik fájdalmát, - akik szinte bele betegednek, abba a ténybe, hogy éltében nem törődtek annyit, amennyit kellett volna szüleikkel! Helyre akarják hozni a dolgokat! Erre nincs lehetőség már, csak odaát! Akkor miért ne tegyük meg ma azt a lépést, ami felszabadít " a most tér és időben", majd később nem tesz boldogtalanná. Gondoskodni őseinkről, odafigyelni gyermekeinkre, barátainkra, mindenről, amit jelenlegi életszakaszunkban a fizikai síkon megtehetünk!   Vagy másokat figyelmeztetni a buktatókra!! Tehetjük!  Legalábbis megmutatni, amit mi már átéltünk, és már megcummpáztuk! Önmagunk hibáival szembenézni, ha más lehetőség nincs! Választani a belső utazást, még ha fájdalommal is jár, és ne tereljük másokra a figyelmet, ne másokra mutogassunk! Vannak, akik egy haláleset után kapnak betekintést a mélybe elrejtett tapasztalásokból, amiről nem akartak évek hosszú során tudomást venni! Vagy álom, vagy vízió formájában, vagy meditációban különböző szimbólumok üzeneteként nyitják fel a csapóajtót, ami elfedi a tudattalant. Minden rossz tapasztalásból származik valamilyen érzés, és mélyen elásva nem szabadulunk meg tőle, csak ideig,- óráig, attól azért az létezik, annak ott az emléklenyomata! Tudomásul kell vegyük, hogy az események megtörténésekor nem álltak úgy a csillagok, - vagy életkorunk miatt, vagy tapasztalatlanság miatt, vagy úgy építettük be életünket,- hogy akkor ne lássuk a nyilvánvalót!  Ezért figyeljük a pillanatot!

ZUHANÁS folytatása		2010.10.22. 12:59
27. Lelki csapdák   Csak akkor érhető el az igaz szeretet, ha az érzéseink valóságosak. Nagyon sokszor csak bemeséljük magunknak, hogy felhőtlen boldogság árad szét bennünk, hogy csak örömteli gondolatok hagyják el elménket, hatva így pozitívan környezetünkre.   Van egy barátnőm- (hívhatom így, annak ellenére, hogy évek óta nem találkoztunk), aki szinte lebegett, mikor meditációra készülődött, aki szinte sugárzott, amikor rágondolt és ráhangolódott a másik dimenzióban való utazásra! Olyan tiszta szívvel készülődött az ismeretlen világ megismerésére, hogy szinte angyalivá vált kisugárzása, de sajnos nem sikerült mélyebbre jutnia, mint amennyit a sors könyvében betervezett. Próbált mindent maximálisan kihoznia magából, de tudjuk ez a „fátyolfellebbentés” nem attól függ, milyen odaadással nyitjuk ki szívünket! A befelé utazáson érzések érték és ezek az érzések örömöt csaltak szemében és boldoggá tették, lényét átvarázsolták. Ezért folyamatosan meditált, annak ellenére, hogy nem kapott csak érzéseket a szellemi síkról.  Gondolom, amióta nem találkozunk, mert addig volt feladatunk és útjaink szétváltak a régi csapattal, ugyanolyan átadással várja a csodát, azt, hogy lásson gyógyítás közben! Nem tudjuk, hogy mi van megírva, hogy mikor húzzák félre a fátylat odaátról. Én váratlanul kaptam meg, ő várta de nem kapta! Így is történhetnek a spirituális beavatások! Ő erre vágyott akkor oly áhítattal! Megérdemelné, mert tiszta lélek, akinek ugyanolyan göröngyös az útja, gubancos a sorsfonala, mint bárki másnak, mint nekem, neked, nekik….   A magas rezgés nem feltétlenül egy és ugyanaz a szeretettel, közreműködhet a kialakulásához, de ahhoz más is kell. Egy láthatatlan szívbéli kiterjesztés, egy belső bizonyosság, hogy létezik más is. Tudjuk, hogy nemcsak egyszer élünk, és nem válunk csak por és hamuvá, és erről az útról senki és semmi el nem tántoríthat. Belülről kell éltessen bizonyosságunk Isten létezéséről, egy hatalmasabb intelligencia létezéséről, ahonnan kiszakadtunk, tapasztalunk és beírjuk azokat az isteni térképbe visszatérésünkkor. Azonban az alacsony rezgés csírája, lenyomata megtalálható az auránkon, meg lelkünk térképén, és az, újra éledhet. A figyelmetlenség vagy elbizakodottság nagyon sokszor táptalaja az újjáéledésnek. Az események újra játszódhatnak, megismétlődnek, rossz dolgokkal egyetemben.   Nemrég olvastam, hogy az átkot mi is előidézhetjük, rakhatunk magunkra akármennyi védelmet, ha belülről rág valami, és ez kapcsolatba kerül a már egyszer eltávolított (ami csak illúzió lehetett) alacsony rezgésű lenyomattal! Az erőkifejtés két irányba hat, a tisztulás csak egy irányba, isten felé, ahol minden feloldódik, minden rossz tovaszáll! Közvetlen környezetemben zajlik az önszidalmazás. Ez olyan mélyen beívódott személyiségébe, hogy igazából elérte azt az állapotot, amit állandó jelleggel önmagáról állít. Neki nem sikerül semmi! Szinte mantrikusan ismétli belső érzéseinek valóságát, és meg történik mindaz, amit elképzel magáról. Hiába a tisztítás, a párbeszéd, a pozitív gondolat irányába, ő azt hajtogatja, hogy milyen szerencsétlen. Megtagad mindent, mindenkit. A segítséget eleve elutasítja. Én csak imádkozom, tisztítgatom, ahogy lehetőség kínálkozik az angyalok segítségével, akik áthatolhatnak energiaburkán és emelhetik annak rezgését! Ez, csak akkor válhat valóra, ha belsőleg felszabadultnak érzi magát és képesnek arra, hogy segítséget elfogadjon! Addig is csak távolságból kell figyelnem és imádkoznom érte, mert mindent és mindenkit megtagad!   Biztonságosan megszabadulni az alacsony rezgésektől csakis tőlünk függ, a belső erőnktől, mert egy tisztítás során saját elménk hatalma működik közre az eltávolításban, és csakis így lehet, másképp nem lehetséges. Más nem teheti helyettünk a lépéseket, más nem élheti át a küzdelmeket, az örömöt és szomorúságot, ami ezen az úton érhet. Legfeljebb útmutatást vagy gyakorlati segítséget nyújthat a rezgésemelésben. Ez az érzés származhat belőlünk, de csakis isteni segítséggel! Vagy mások által gerjesztett, ha illuzórikus a folyamat? Azaz újra éledhet az egész rossz érzés. Nagyon megfontolatlanná tesz az isteni energia bennünket földi halandókat, mert elbizakodottá válhatunk, ha felkészületlenül ér az isteni beavatkozás! Ezért figyelmeztetnek, vagy nem kapjuk meg akkor, amikor mi szeretnénk a rálátást a másik oldalra, hiszen alapjáratban egy emelkedett hangulatba hoz, ilyenkor történnek a nem várt események: például, félre bicsaklik a lábad, félre nyelsz, stb., de említhetnék súlyosabb dolgokat!

Zuhanás folytatás		2010.10.21. 07:51
26. A lélek kiterjedése   Az angyali energia kicsiny másának közreműködésével, folytatva az egyetemes törvény ideológiáját, -„amint lent, úgy fent, amint nagyban úgy kicsiben”- közreműködéssel, és maradva most az angyali fogalomnál, - hatásuk állandóan formálják szellemi és érzelmi világunkat. Visszagondolok azokra a pillanatokra, amikor éreztem az isteni jelenlétet, és ezt az angyalok közreműködésének nyugtáztam, felruháztam őket erővel, és minden csodát beléjük plántáltam. Mikor szűnt meg ez a bizalom? Gondolom, mikor a szellemiségem határok közé lett szorítva, mikor az iskola keretek közé zárt. Ez így normális, hiszen adottak olyan szabályok, amelyeket egy fiatal lélek meg kell tanuljon, el kell sajátítson. De most már, mások a pedagógusok, nyitottak a másság felé, és a szülők is elfogadják saját álmaik valóságát.   Nekünk embereknek, szerintem, maradandó vágyunk, hogy magyarázatot kapjunk létünk értelmére, helyünkre a világban, és hogy megfogalmazzuk a kölcsönös összefüggéseket a Teremtőnk és a benne elfoglalt minőségünk között. Ezt örökítjük át utódainknak, genetikánkban és több évezred óta a vallásunkkal, kultúránkkal, a misztérium szent szimbólumaival egyetemben. Milyen érdekes utódaink, őseink is mi vagyunk más testi megnyilvánulásban!   Már felismertük, hogy a Teremtő Forrás és közöttünk található egy olyan dimenzió, amit nem tudunk emberi elmével megérteni, csak érezni az onnan ránk ható energiákat. Ezzel élünk nap, mint nap tudattalanul, hiszen létünk onnan táplálkozik! Cselekedetek, aminek okára, nem tudunk magyarázattal szolgálni!   Bárminek nevezzük a szellemi kivetüléseket, adott az isteni energia, ami lelki- mentális hatással van ránk, földi élőlényekre. Érhet ez a hatás bármilyen megnyilvánuláson keresztül, a fő, a meglévő a kapcsolat! Ha nincs, tudatosítanunk kell! Az még hab a tortán, ha szeretnénk ezt a kapcsolatot erősíteni, és élhetünk is vele: benne, a forgatókönyvünkben. Ez a szó drága Müller Pétertől ragadt rám, könyveit faltam egykor. Már bennem él, bennem rezegnek az általa leírt szeretetteli szavak, mint ahogy minden lényben, akiben felszakadt az a bizonyos síkbéli gát! Vannak olyan íróim, általában humoros hangvételűek, akiknek sorait szinte látom lelki szemeim előtt, tudom kívülről mely sorok azok, amik segítenek, mikor letargikus vagyok. Az általam oly kedvelt oldalaknál kinyitom, elolvasom a fontos sorokat, és hipp- hopp már kisütött a Nap. Belülről érzem a zsigereimben, erre van szükségem: humoruk isteni rezgésű. A nevetés, kacaj legyen bármilyen alacsony rezgésünk, kihúznak a mély gödörből, kirángatnak onnan, megsemmisítve a bennünk domináló szennyeződést!! Milyen a gyermeki kacaj, milyen önfeledt, milyen felhőtlen? Kacagásuk bennünket is boldoggá tesz! Ők még látják angyalkájukat!   Nagyon sokszor gondoltam az emberekben szunnyadó képességre: a nevetésre, milyen belső folyamat kell lejátszódjon az energiarendszerünkben, minek következtében törlődnek bennünk a rossz érzések, honnan merítjük a nevetés által a tisztító energiát!    Többet kellene foglalkozni ezzel a belőlünk feltörő, belsőleg termelt energiával, ennek a lehetőségnek jobban utána kellene járni. Vannak országok, ahol tanítják a nevetést, aminek következtében, az endorfin- örömmolekulák segítségével felszabaduló energiák a fájdalmat is csökkentik!   Tudom, mondhatjátok azt is, hogy a nélkülöző embereknek nincs kedvük nevetni! Min nevessenek kínjukban? De, elővehetnek egy könyvet és elolvashatják (huh, ez olyan bölcsködőre sikerült). Ha erre nem képesek a legkézenfekvőbb, megkeresni minden népek forrását, a zenét, amiből a feltörő energiák eltörölnek mindent… erre kell törekednünk, így legalább hallgatásuk közben, egy kis megnyugvó mosolyfélét kicsalhatunk magukból, másokból. Feloldódnak a zenei hangok által energiáink, arcunk kisimul, a horizont kitágul, több levegőhöz juthatunk, és gyermekeink tekintetében észrevehetjük az isteni csodát! Elérhetünk egy tiszta, békés állapotot, ami egyenértékű egy másik dimenzió kiterjedésének rezgésével! Ezt felismerve kijelenthetjük, hogy tágul önmagunk kiterjesztésének minősége. Részben, energiaközpontjaink más rezgést produkálnak: öntudatra ébrednek! És: a lélek öntudatra ébredésének célja Isten lényegiségének megtapasztalása, ami egy önfeledt szeretettel párosul!

ZUHANÁS folytatás		2010.10.18. 15:07
25. A Lélek dimenzióbeli növekedése   Visszatérve az arkangyalok küldetésére és feladatkörére, csak annyit fűznék az előbbiekhez, hogy a körülöttünk keringő energiák nagyon összemosódottak, nem lehet egyiket a másiktól pontosan elszeparálni. Az angyalok által közvetített rezgések sem pontosan meghatározottak, hiszen feladatköreik összeszövődnek, tevékenységük között átfedések vannak. A mi világunkban az általuk meghirdetett és létrehozott rezgéseket, az emberek a földi energiára leképezést személyiségük szerint teszik. Hiszen senkiről sem lehet elmondani, hogy csak fehér, vagy csak fekete, a színek skálája annyi, ahányan a Földön élünk, sem több se kevesebb. Az átmenet szerinti rezgések a legfontosabbak, azonban színek keveredésének pontos tettenérése sem egyértelmű. Az emberek nem születnek csak jónak, vagy csak rossznak, a személyiségjegyek ugyanúgy keverednek, mint a színek, amelyek szorosan összekapcsolódnak.   Az Őssejtek tanulmányozásával észrevettem, hogy a pillanat töredéke alatt az egész rezgésszín már alapjában megváltozhat, nemcsak átmeneti szín jön létre, hanem teljesen megváltozhat a színe, például: pirosról kékre! Egy gondolati forma megérzésével, (amit egy arkangyal közreműködésével érzékelhetünk)- a harag rezgése átváltozik megfontoltsággá!   Tudva levő dolog, hogy életünk minden egyes megtapasztalással energetikailag változik, függve a beépített tanulságoktól. Ez a linearis növekedés addig tart, amíg a lélek öntudatra nem ébred, és nem kezd a másik dimenzióba terjeszkedni. Ez a síkbéli növekedés átválthat bármikor vertikalitássá, minden egyes emberi lényben automatikusan végbe mehet. Vagy tudatosan dolgozik rajta elemezve önmagát, vagy meditálva. De ezek nem automatikusak, sok- sok munka szükségeltetik. A tudatosan előidézett rezgésmódosítás nem olyan erejű, mint a tudattalanból hirtelen feltörő energia, amihez határtalan szeretet és tisztaság kell. Nem szükséges hozzá kiváltság, kiválasztottság, vagy különleges képesség, mert tudattalanul mindenkiben elkezdődhet például egy óvodáskori élmény után. Nemcsak az életünket megírt forgatókönyv szerint formálhatjuk síkbéli kiterjedésünket, hanem egy angyali segítséggel átélt ima, vagy egy erőteljes gondolati kivetítés során megtörténhet az áttörés. Egy megvilágosodott pillanatunkban ez a kiterjedésünk átléphet „ama bizonyos másik dimenzióba”!   Nem volt olyan gyermekkori élményetek, amikor nagyon erőteljesen imádkoztatok a Jézuskához, vagy angyalkátokhoz, hogy mentse meg valamelyik családtagotok a betegségtől?! Nekem igen, még kisgyermekkorban, amikor édesanyám nagyon beteg volt, ott térdepeltem az ágyam előtt és sírva rimánkodtam, hogy segítsenek rajta! Pontosan visszaemlékszem minden pillanatára esdeklésemnek, közben látni véltem a szárnyas angyalkámat, a tér kiterjedése is érzékelhetővé vált, nagyon érdekesen hullámzott körülöttem minden! Akkor még nem tudtam mi ez! Mivel katolikus neveltetésben részesültem, jártam hittanórákra, hittem az angyalokban és azok határtalan erejében. Hát hozzájuk fordultam önfeledten könyörögve! A tisztaság, a határtalan féltés, a szeretetből,- szívből jött ima emelte rezgésemet, a tér kitágult és minden mozgásba lendült. Felvettem a kapcsolatot az isteni rezgésekkel, szinte megnyílt körülöttem a másik dimenzió és felszínre tört a csoda! Akkor és ott megtörtént a gátszakadás!   Robbanásszerűen előidézett változás létrehozta a dimenzióváltást, imám meghallgatatott!   Egyszeri megismételhetetlen pillanatok egyike volt, néhányszor még megismétlődött velem. Hittem, hogy jobbra fordul az állapota, úgy lett, még nagyon sokáig élt-84 éves koráig!   Az angyali rezgések képviseltetve vannak minden vallásban, más a nevük, de jellegükben ugyanazt az energiát, küldetést, feladatot képviselik. Például az indiai, vagy buddhista vallásban a pusztító vagy teremtő isteneknek van olyan küldetésük, mint a mi négy arkangyalunknak. Az ortodoxvallásban a sok szent veszi át szerepüket, de lényegében ugyanazok. Általában az emberek félik, rettegve beszélnek róluk, mégis a segítségüket kérik.

Zuhanás folytatás		2010.10.16. 16:42
24. Lekli tudatosság ébredése           folytatás Ha figyelünk a szemeink látni fognak, a füleink hallani, így észrevételezhetjük, hogy nem minden feldobott „labdát” kell leütnünk életünk játszmája közben, a lenyomatunk térképét átírhatjuk egy kicsit itt, ott…ha testünk jelzését információként vesszük annak egészséges állapotáról, vagy ne adj isten romlásáról.  Sajnos vannak alkati tényezők, amelyeket nagyon nehéz kordába tartani, különösen, ha szeretjük az ínyenc falatokat. Én nagyon is. Ezért nem prédikálok vizet, és iszok bort sutyiba! Csak akkor lennék hiteles, ha nem szeretném a zsíros kenyeret annyira, vagy a húslevest, vagy a pörkölteket és sorolhatnám a többi finomságot, éppen emiatt nem szoktam sem reklámozni, sem kitérni az egészséges táplálkozás nagyon sürgető problémájára. Nem kötöm az ebet a karóhoz és nem kardoskodom amellett, hogy éljünk a most frekventált trendi ezoterikus étkezés szerint! Talán kellene, de nem érzem belső szükségét! Ismerek olyan embereket, akik szinte megszállottan élnek mások által felállított előírások szerint, olyan törvényeket betartva, vagy étel kiegészítőket fogyasztva, ami nem hiszem, hogy az Isteni igazságban van lefektetve! Hanem mi halandók találtuk ki, hogy saját magunknak kedvezzünk, saját malmunkra hajtsuk a vizet, felhasználva minden hókusz- pókusz gyógymódot, így másoktól pénzt szedjünk el!   Mindenki, az országa adottságainak megfelelően táplálkozzon, és ne próbáljon másként élni! Harmónia, egyensúly betartása mindenben, az-az Isteni törvény szerintem, és abban nincs hiba!   A tudatlanság a legrosszabb, amit elszenvedhetünk, hiszen átvéve más nemzetek étkezési kultúráját, hagyományait, vallási irányzatát nem tesz bennünket az adott nép teljes értékű tagjává, csak valamiféle imitátorrá! Ily módon nem hiteles testünk jelzése, hiszen az ismeretlen dolgokra reagál, úgy, ahogy! Minden rezdülés energetikája, például a keletiek esetében, amit irigykedve figyel egy nyugati ember, évszázados leszületések során öröklődik apáról- fiúra, és nem lehet egyik pillanatról a másikra annak lenni, ami tetszik! Ami részletében elfoglalja gondolatainkat, csak vonzódhatunk hozzájuk, de semmi több. Nagyon kevesen vannak úgy istenigazából belülről ösztökélve, akik előző életük emlékképei nyomán követnek bizonyos hagyományokat, amit ép ésszel nem tudnak felfogni, miért teszik úgy, ahogy teszik, de tudják és alkalmazzák mindennapjaikban magyarázat nélkül. Ez az átszűrődés rányomja bélyegét felfogásukra, párválasztásukra, vonzódásukra egy nemzet néhány különleges misztikus figurája iránt, vagy letűnt korok történelmi alakjainak emlékei iránt.  Olyan erős a belső megismerési vágy egyes emberekben, hogy életüknek fő céljává válik minél többet megtudni vonzalmuk „tárgyáról”, vagy érdeklődésük középpontjában hasonló dolgokat kezdenek állítani, pl. munkájukban népművészet, archeológia, kutató biológus, stb., stb.,, ezáltal a sors tereli abba az országba, ahol elkezdhetik saját genetikai tartományuk átírását és feltöltését, az adott nemzet kódjaival. Ez egy nagyon törékeny folyamat, a pillanat tört része alatt megváltozhat minden, mint a lélek ébredése esetében! Szerintem, valaki csak akkor lesz igazi aktív tagja egy adott nemzetnek, gondolok itt a szellemi szférákba beépítendő taulságokra, -Akashka krónikába történő tapasztalati lenyomat megörökítésére, ha többszöri leszületéssel örököljük és örökítjük tudásunkat (szerintem legalább 12-szer ismétlődnie kell). Egy adott népbe való leszületés fontos küldetése a léleknek, egyike a legfontosabb megtapasztalásoknak, kiváltképp, ha váltakozó területtel jár ez a feladat végrehajtás, mert függ a megtapasztalás erejétől, a beépítendő tartomány minőségétől, ahova a tapasztalati mintázat bekerül. Gondoljatok bele, milyen nehéz volt egy romániai születésű magyarnak a kiegyezések után!. A területtel járó tapasztalások következményeként, a könny és szomorúság különböző válfajait kellett beírni az isteni térkép mintázatába, a tehetetlen düh elfojtásával járó energiákat kellett életünk során megsemmisítenünk!

ZUHANÁS folytatása		2010.10.16. 16:35
24. Lelki tudatosság ébredése          Folytatás   Uriel az alkímia és a tisztánlátás arkangyala, a föld elemet képviseli. Ő felügyeli a természet szellemeinek munkáját, az embereket ráébreszti a természet iránti szeretetre, a vele való együttműködésre, a harmónia fenntartására: élővilág- ember között. Ági barátnőm mindezeknek a birtokában volt, élt halt állataiért, és az emberekért harcolt, nem tűrte el az igazságtalanságot. Csodálatos ember ő is.     Michael a védelem és egyensúly arkangyala, a tűz elem képviselője. Megvéd a pszichés jellegű zavaroktól, veszélyektől. Segít lebontani a régit, hogy a helyén felépíthessük az újat. Nos, rám is illettek ezek az energiák, ráadásul skorpióként is hordozom magamban a harciasság, az etikusság erős jegyeit.   Rájöttem, de csak mostanában, hogy amint nagyban képviseltetve vannak az energiák, kicsiben is így történik. Ezért lelkiismeret furdalás és önhittség nélkül, be tudom vallani utólag, hogy az energiáinkat képviselte egy- egy arkangyal rezgése. Mi négyen e kis csoportban személyesítettük meg tudattalanul, és ez lehet a magyarázat arra, miért éreztük oly erősnek magunkat, mert „amint lent, úgy fent történnek az események”. Túlzás nélkül állítom, így van ez más csoportokban is, de ezt már említettem.   Ha megértettük az ősminőségek megnyilvánulási szintjeit, összevethetjük saját énünk energiamintázatával, meghatározhatjuk, melyikre tudunk könnyebben ráhangolódni.  Így van ez az öngyógyítással, mindenki érzi, ha nem is tudja, hogy milyen energiára van szüksége, így automatikusan ráérez betegségének létére vagy nemlétére, kiinduló pontjára, hiszen központjaink jeleznek!   Én, ezekkel a ritmikus lüktető energiával és rezgéssel ruházom fel Őssejtjeimet, ezért olyan különleges színűek és lenyomatúak! Egy betegség alatt legyen az bármilyen enyhe lefolyású, az embereket elgondolkodtatja hogyan tovább, miért is történt vele az, ami történt, kiváltképp, ha balesettel áll szemben, mindenek felett próbálja megkeresni a lelki okokat, annak ellenére, hogy a genetikánk nagyjából mindent magába foglal. Van- e affinitásunk erre, vagy arra a betegségre, azok ellenére, hogy tudatában vagyunk isteni lenyomatunk mintázatának létezésével, az Őssejtekkel, a maga karmikus labirintusaival.   Messzemenően nem csak erről szól a spirituális elemző hozzáállás, hanem időt adnak nekünk, vagy időt adunk mi magunknak a gondolkodásra, a test- lélek –szellem összekapcsolódó energetikájának megértésére. Véleményem szerint, minden létezőnek élete a Földön összefonódik a négy elem rezgésével, ezek síkbéli hatása érezhető megnyilvánulásainkon, és az Őssejt ezt az isteni mintázatot reprodukálja az energiáink következményeként.   A labirintusok átjárhatók, így szintek ugrására adnak lehetőséget az áttekintés végett. A pontosabb és jobb rálátás miatt kapunk olyan jelzéseket, amivel kiküszöbölhetjük az előre betervezett megtapasztalásokat fizikai testünkkel kapcsolatban.   Ha figyelünk a szemeink látni fognak, a füleink hallani, így észrevételezhetjük, hogy nem minden feldobott „labdát” kell leütnünk életünk játszmája közben, a lenyomatunk térképét átírhatjuk egy kicsit itt, ott…ha testünk jelzését információként vesszük annak egészséges állapotáról, vagy ne adj isten romlásáról.  Sajnos vannak alkati tényezők, amelyeket nagyon nehéz kordába tartani, különösen, ha szeretjük az ínyenc falatokat. Én nagyon is. Ezért nem prédikálok vizet, és iszok bort sutyiba! Csak akkor lennék hiteles, ha nem szeretném a zsíros kenyeret annyira, vagy a húslevest, vagy a pörkölteket és sorolhatnám a többi finomságot, éppen e

Következő 10 cikk

Előző 10 cikk